„Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.” (Mk 4:28)
E példázat elmondója teremtette a parányi magot. Ő adta életadó képességeit. Ő határozta meg a fejlődését szabályozó törvényeket is. A példázatban tanított igazság Jézus életében élő valósággá lett. Mind fizikai, mind lelki életében követte a növekedésnek a növény által szemléltetett mennyei szabályát. Ugyanezt kívánja minden fiataltól… Engedelmes gyermek volt. Gyermeki bölcsességgel gondolkodott és cselekedett… De fejlődésének minden fokán tökéletes volt. A bűntelen élet egyszerű, természetes báját tükrözte.
A magról szóló példázat tanúsítja Isten munkáját a természetben… A magban élet van, a talajban erő, de ha a végtelen hatalmú Isten nem munkálkodna éjjel és nappal, a mag nem hozna termést… Isten hatalma által nő minden mag, és fejlődik minden egyes növény…
A mag csírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja; a növény növekedése pedig a keresztényi növekedés csodálatosan szép példája. Ahogyan a természet mutatja, úgy van a kegyelem világában is. Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy meghal. A keresztényi életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen, de állandó, mint a növény növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés minden szakaszában; és ha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája. Ahogy lehetőségünk tágul, gazdagodunk tapasztalatban is, és növekszik az ismeretünk. Alkalmasak leszünk felelősség hordozására, érettségünk arányos lesz a lehetőségünkkel.
A növény fejlődik azáltal, hogy beépíti mindazt, amit Isten rendelt élete fenntartására. Gyökereit a földbe ereszti. Merít a napfényből, harmatból és esőből. Magába szívja a levegő éltető kincseit. Így kell a kereszténynek is a mennyeiekkel együttműködve fejlődnie… Érezve tehetetlenségünket, ragadjuk meg a mélyebb tapasztalatok szerzésére kínálkozó alkalmakat! Miként a növény gyökeret ereszt a talajban, nekünk is mélyen meg kell gyökereznünk Krisztusban. Ahogyan a növény magába szívja a napfényt, harmatot és esőt, mi is tárjuk ki szívünket a Szentlélek előtt!… Ha rendületlenül Krisztusra hagyatkozunk, akkor növekszünk, mígnem eljutunk a krisztusi érettségre.
