„És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet, és adhat néktek örökséget minden megszentelt közt.” ApCsel 20:32
A leglényegesebb és legjelentősebb tudás Istennek és Igéjének ismerete… Naponta növekednünk kell a lelkiség terén. A keresztény annak arányában növekedhet a kegyelemben, amennyire értékelni tudja Isten Igéjét, amennyire követi annak útmutatását, és amennyire a mennyei dolgokon való elmélkedéshez szoktatja magát.
Az Ige tanulmányozásának lehetőségével az Úr gazdagon terített asztalt állított elénk. Sokan visszautasítják ennek áldásait, nem táplálkoznak Isten üzenetéből, amely – az Úr szavai szerint – testét és vérét, lelkét és életét jelképezi. Ha magunkhoz vesszük az Igét, erősödni fogunk lélekben, valamint a kegyelem és igazság ismeretében. Kialakul, és szokássá válik az életünkben az önuralom. A gyermekkor gyengeségei – az ingerlékenység, az akaratosság, az önzés, az indulatos beszéd és cselekedetek – eltűnnek, és helyükbe a keresztény felnőttkor szép tulajdonságai lépnek.
Isten nagy irgalmában feltárta előttünk a szent élet szabályait…
Szent életű embereket ihletett meg, hogy feljegyezzék utasításait a javunkra a Szentírásban. Megmutatta, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk, és miként szabadulhatunk azoktól. Akik engedelmeskednek rendeléseinek, és kutatják a Szentírást, nem maradnak tudatlanok ezek felől a dolgok felől. Az utolsó napok veszedelmes idejében a gyülekezet minden egyes tagja ismerje meg reménységének és hitének alapját. Olyan alap ez, amelyet nem nehéz megérteni. Ha növekedni akarunk kegyelemben és az Úr Jézus Krisztus ismeretében, lesz mivel lefoglalni a gondolatainkat.
Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor Biblia-ismerete is alaposabb lesz. A szent igazságban új világosságot és szépséget fedeznek fel majd. Ez így volt a gyülekezet történetének minden korszakában, és így is marad mindvégig.
