„A mással jól tevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11:25)
Krisztus az élet vizét ajánlja ingyen a szomjazóknak. Amikor elfogadjuk, Krisztus az örök életre buzgó víznek kútfeje lesz a lelkünkben. Szavaink megtelnek üdeséggel, és készek leszünk mások felfrissítésére is.
Amikor Jézushoz jön valaki, az a vágy ébred a szívében, hogy másokkal is tudassa, milyen becses barátot talált Jézusban. Ilyen megmentő és megszentelő igazság nem maradhat elrejtve a szívben. Ha Krisztus igazságát öltöttük fel, és az Ő Lelkének öröme tölt be bennünket, lehetetlen, hogy azt elhallgassuk. Ha Isten jóságát láttuk és éreztük, másoknak is beszélnünk kell erről…
Az a törekvés, hogy Isten áldásáról másoknak is beszéljünk, áldást hoz önmagunkra is. Istennek is ez volt a célja, amikor részt adott nekünk a megváltás tervének munkájában…
Ha Krisztus tanítványához méltón munkába kívánsz állni, hogy embereket vezess hozzá, csakhamar belátod, hogy az isteni dolgokban mélyebb tapasztalatokra és nagyobb ismeretre van szükséged, és éhezni és szomjazni fogod az igazságot. Imában Istennel küzdesz, hited megerősödik; lelked felüdül a megváltás és üdvösség forrásánál. A megpróbáltatás és küzdelem Isten Igéjéhez és az imához vezet. Krisztus kegyelmében és ismeretében növekedsz, és gazdag tapasztalatokra teszel szert.
A másokért folyó önzetlen munka lelkülete állhatatosságot, elmélyülést, szilárdságot és Krisztushoz hasonló szeretetteljes jellemet ad; békét és boldogságot nyújt. A szív mindig nemesebbre törekszik. Többé nincs helye a hanyagságnak és önzésnek. Azok, akik ilyen módon gyakorolják a keresztényi erényeket, növekedni és erősödni fognak, hogy Istenért dolgozhassanak. Világosan megértik a lelki dolgokat, állandóan gyarapodnak hitben, és növekszik imájuk ereje. Isten Lelke munkálkodik a szívükben, és a mennyei kapcsolat megtermi a szív összhangját. Azok, akik ilyen önzetlen fáradozással áldozzák oda magukat embertársaik javáért, munkálják legbiztosabban saját üdvösségüket. A Krisztus kegyelmében való növekedés egyedüli útja az, hogy önzetlenül végezzük Krisztus ránk bízott munkáját, minden tőlünk telhetőt elkövetve, hogy megsegítsük azokat, akik a támogatásunkra szorulnak.
