„De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20:24)
Lelki erőd és a kegyelemben való növekedésed egyenes arányban lesz a szeretetből fakadó munkáddal és jó cselekedeteiddel, feltéve, ha ezeket jókedvvel viszed véghez Megváltódért, aki még tulajdon életét sem sajnálta azért, hogy megmenthessen téged…
Jó cselekedeteink nem menthetnek meg minket önmagukban, viszont nélkülük sem üdvözülhetünk. Miután Jézus nevében és erejével megtettünk minden tőlünk telhetőt, még mindig így kell felkiáltanunk: „Haszontalan szolgák vagyunk!” (Lk 17:10)
Ha Krisztus kegyelmének gazdagsága a szívedben van, akkor azt nem fogod önmagad számára tartogatni, hiszen az emberek üdvössége azon az ismereten múlik, amelyet te közölsz velük. Lehet, hogy nem jönnek oda hozzád, hogy beszámoljanak vágyukról, ám sokan vannak, akik valami többre vágynak. Krisztus azért halt meg, hogy ők is részesüljenek kegyelme gazdagságában. Mit vagy kész megtenni annak érdekében, hogy ezek az emberek is részesüljenek az általad már elnyert áldásokban?…
A kegyelemben való növekedés az elvégzett munka gyarapodó gyümölcseiben mutatkozik meg. Aki Krisztus iskolájában tanul, tudni fogja, hogyan imádkozzon, és hogyan beszéljen a Mesterről. Felismeri, hogy híjával van a bölcsességnek és a tapasztalatnak, s a nagy Tanító iskolájában kíván tanulni. Tudja, hogy csak így juthat tökéletességre Isten szolgálatában. Naponta fejlődik a lelki dolgok megértésében. A szorgalmas munka révén egyre alkalmasabbá válik mások megsegítésére.
Az élet kötelességeinek elégedett szívvel való teljesítése olyan lecke, amit sok kereszténynek meg kell tanulnia. A hivatásos misszionáriusnál nagyobb kegyelemre és énjének szigorúbb fegyelmezésére van szüksége annak a szerelőnek, kereskedőnek, jogásznak vagy földművesnek, aki az Úrért munkálkodva beviszi a mindennapi élet ügyeibe a keresztényi elveket. Erős lélek kell ahhoz, hogy vallásunkat beleszőjük a műhely, az iroda dolgaiba, megszenteljük a mindennapi életet, és az ügyünket az Ige zsinórmértéke szerint rendezzük. Az Úr ezt kívánja tőlünk.
