„De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.” (Fil 3:7)
Mózes lemondott a kilátásban levő királyságról, Pál a gazdagság előnyeiről és a népe közötti tiszteletről egy olyan gondterhelt életért, amelyet Isten szolgálatában töltött el. Ezeknek a férfiaknak az élete csupa lemondásnak és áldozatnak látszik. Tényleg úgy volt?…
Mózesnek felajánlották a fáraó palotáját és a fejedelmi trónt, azonban a főúri udvarokban uralkodó bűnös élvezetek miatt az emberek elfelejtették Istent; ezért Mózes a maradandó jót és igazságot választotta helyettük (Péld 8:18). Nem Egyiptom nagyságához ragaszkodott, hanem Isten szándékával kötötte össze az életét. Ahelyett, hogy Egyiptomnak adott volna törvényt, Isten utasítására a világgal közölte a törvényeket. Istennek arra vált eszközévé, hogy az embereknek az otthonokat és a társadalmat védelmező alapelveket adja. Ezek az alapelvek a nemzetek boldogulásának alapkövét jelentik, és ezt a világ legnagyobb vezetői ma is az emberi kormányzat legkiválóbb alapjának ismerik el.
Egyiptom dicsősége a porba hullt. Uralma és társadalmi szerepe megszűnt. Mózes munkája azonban soha nem vész el. Az igazság hatalmas elvei, amelyeket az élete során megalapozott, örökre fennmaradnak…
Krisztussal vándorolt a pusztában, és Ő ott volt vele a megdicsőülés hegyén. Mózes áldozatos élete áldás volt a Földön. A Mennyben tisztelet övezte, ezért együtt van most Krisztussal.
Sokféle munkájában Pált is az Ő jelenlétének támogató hatalma tartotta fenn. Így szólt: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít…”(Fil 4:13) Ki tudná lemérni a világ előtt Pál élete munkájának eredményeit?! Minden áldásos befolyás között, amely enyhíti az emberiség szenvedéseit, vigasztalja a szomorúakat, féken tartja a gonoszt, felemeli az emberek életét az önzésből és érzékiségből, és a halhatatlanság reménységével dicsőíti meg, milyen sok köszönhető Pál és munkatársai fáradozásának, akik Isten Fiának evangéliumával megtették az akkor figyelemre sem méltatott utazásaikat Ázsiából Európa partjaira!
Mennyit ér az ilyen élet, amely Istennek eszköze lehetett, mérhetetlenül sok áldott lépés megtételének elindításában? Mi lesz majd az értéke az örökkévalóságban, ahol tanúskodni tud munkájának eredményéről?
