„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk.”Ef 2:10
Isten csak szeretett Fián keresztül fogadhat el minket. A jó cselekedetek csak következményei a szeretet munkájának. Ez nem érdem, és semmi olyat nem kapunk értük, ami által joggal hivatkozhatnánk arra, hogy részt vettünk saját lelki üdvösségünk kimunkálásában. A megváltás Isten ingyen ajándéka a hívőnek, amit egyedül Krisztus érdeme révén nyerhet el. A megterhelt lélek békességre lel a Krisztusba vetett hit által. Ez a békesség egyenes arányban van hitének és bizalmának mélységével. Lelki üdvössége érdekében nem hivatkozhat jó cselekedeteire.
Nincs tehát valódi értéke a jó cselekedeteknek? A naponta vétkezőre ugyanazzal a jóindulattal tekint Isten, mint arra, aki a Krisztusba vetett hit által egyenesen, becsületesen igyekszik járni? A Szentírás írja: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk.” Az isteni elrendezés szerint az Úr kiérdemelhetetlen kegyelme úgy akarta, hogy a jó cselekedeteket jutalom kövesse. Isten egyedül Krisztus érdeméért fogad el minket. Az általunk véghezvitt irgalmas és előzékeny cselekedetek pedig a hit gyümölcsei. Ezek áldássá válnak számunkra, hiszen tetteink szerint vesszük el jutalmunkat. Krisztus érdemének jó illata teszi cselekedeteinket elfogadhatóvá Isten előtt. Az isteni kegyelem tesz képessé bennünket azokra a cselekedetekre, melyekért Isten megjutalmaz bennünket. Még ha minden tőlünk telhetőt megteszünk is, haszontalan szolgáknak kell tekintenünk magunkat. Nem érdemlünk köszönetet Istentől. Csak kötelességünket teljesítettük, és ezeket a tetteket nem vihettük volna véghez saját bűnös természetünk erejével.
Az Úr arra kér bennünket, hogy közeledjünk hozzá, és Ő is közeledni fog hozzánk. Így részesülünk abban a kegyelemben, amely az Úr kezéből kapott jutalmat eredményező cselekedetekre képesít minket.
A szeretettel végzett munkát a hit hívja életre… Az igaz, hogy jó tetteink önmagukban nem biztosítják számunkra az üdvösséget, az is igaz, hogy a bennünket Krisztussal összekötő hit cselekvésre indít minket.
