Mert megjelent az Isten idvezítõ kegyelme minden embernek. (Tit 2:11)
Mivel az ember nem engedelmeskedett Isten parancsainak, a törvény kárhoztatása alá került. Bukása szükségessé tette, hogy Isten kinyilatkoztassa kegyelmét a bûnösért. Ha nem buktunk volna el, soha nem kellett volna megismernünk a „kegyelem” szó jelentését. Isten szereti az Öt szolgáló és parancsolatainak engedelmeskedõ, bûntelen angyalokat, kegyelmét azonban soha nem irányítja feléjük. Ezek a mennyei lények mit sem tudnak a kegyelemrõl. Soha nem volt rá szükségük, mert soha nem vétkeztek. A kegyelem Istennek az a jellemvonása, amelyet az érdemtelen ember számára nyilatkoztat ki. Nem nekünk kell megkeresni, mert az keresett meg bennünket. Isten örvendezik, amikor kegyelmét kiáraszthatja azokra, akik vágyakoznak utána. Mindannyiunk számára felkínálja irgalmát, de nem azért, mert méltók vagyunk arra, hanem éppen azért, mert olyannyira méltatlanok vagyunk rá. Szükséges bizonyságra jutnunk a felõl, hogy ezt az ajándékot számunkra is kirendeli az Úr.
Isten nem azért adja kegyelmét, hogy ezáltal érvénytelenné tegye vagy helyettesítse törvényét… Isten kegyelme és országának törvénye tökéletes összhangban van egymással, s mintegy kéz a kézben halad egymás mellett. Isten kegyelme lehetõvé teszi számunkra, hogy hit által közelebb jussunk hozzá. Azáltal, hogy befogadjuk azt, és átengedjük magunkat a munkájának, a törvény érvényességét bizonyítjuk. Naggyá és dicsõségessé tesszük azt, mert Krisztus kegyelmének ereje által eleget teszünk elõírásainak. Amikor engedelmeskedünk Isten törvényének, a megváltás hatalmáról tanúskodunk a Menny és a törvénytaposó világ elõtt.
Isten nem azért szeret bennünket, mert mi elõbb szerettük õt: Ellenkezõleg, „amikor még bûnösök voltunk” (Róm 5:8), Krisztus meghalt értünk, s ezzel minden feltételt megteremtett az üdvösségünk érdekében. Noha engedetlenségünkkel kiérdemeltük Isten nemtetszését és kárhoztatását, Ö nem vetett el bennünket magától. Nem hagyott minket magunkra, hogy véges erõnkkel küszködjünk az ellenség hatalmával szemben. Mennyei angyalok vívják csatáinkat, és ha együttmûködünk velük, gyõzelmet arathatunk a gonosz erõ felett. Krisztusban, mint személyes megváltónkban bízva, „felettébb diadalmaskodhatunk az által, aki minket szeretett.” (Róm 8:37)
