Mihez hasonlítsuk Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? (Mk 4:30)
Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a Mennybõl, felvonta a lázadás zászlaját a Földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá vonja az embereket… Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az õ törvényei szerint és saját eszközei által, Istentõl függetlenül mûködik. Annyira jól haladt tervei megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani az országát a Földön, ekként kellett szólnia: Mihez hasonlítsuk Isten országát? A földi társadalomban semmi nem nyújtott lehetõséget az összehasonlításra…
Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és vétkek gyakorlásával… Az Ö elgondolása szerinti ország nem használ erõszakot, és annak alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról… Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött Földünkre. Nem azért jött, hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy örömöt mondjon a szegényeknek, bekösse a megtört szívûeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkötözötteknek pedig megoldást, és megvigasztaljon minden gyászolót (Ésa 61:1-2). Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és megtaposott emberiségnek, hogy az Õ szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az istenség részesévé válhasson…
Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga, mint a béke fejedelme, lett egyháza fejévé. Személyében az istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak. Küldetésének végsõ célja az volt, hogy bûnáldozat legyen a világért, hogy vérének kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a Földön széjjeljárt, jót cselekedvén (ApCsel 10:38). Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig nyitva volt a szenvedõk jajkiáltása meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt és megfáradt lelkek megsegítésére…
Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Õt mutatják be.
