Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz… amely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak az ágain. (Mt 13:31-32)
A magban levõ csíra az Isten által belehelyezett törvényszerûséget követve növekszik. Fejlõdése nem emberi képességektõl függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új teremtés. Fejlõdésének elvei ellentétesek az evilági országokat szabályozó elvekkel. A földi hatalmak nyers erõszak útján gyõznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a béke Fejedelme… Krisztus olyan elvet vés az emberi lélekbe, az igazság és igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygés és a bûn kialakulását…
Krisztus országa is gyengének és jelentéktelennek látszott az indulásakor. Földi birodalmakhoz viszonyítva a legkisebbnek tûnt. A világ uralkodói szemében nevetséges volt, hogy Krisztus királynak mondja magát. A követõire bízott nagyszerû igazság azonban mennyei erõvel ruházta fel azt a birodalmat, amelyrõl prédikáltak. És micsoda rohamosan nõtt, milyen messzire terjedt a befolyása! Amikor Krisztus ezt a példázatot elmondta, csak néhány egyszerû galileai képviselte az új birodalmat. Újra meg újra elhangzott, hogy az emberek ne társuljanak a Jézust követõ, egyszerû lelkivilágú halászokhoz, mert szegények, és számuk nagyon kevés. De a mustármagnak fejlõdnie kellett, és ágait az egész világra kiterjesztenie. Amikor a földi birodalmak, amelyeknek dicsõsége elkápráztatta az embereket, elpusztulnak, Krisztus országa a csodálatos, a mindent átfogó hatalom – akkor is megmarad.
A kegyelem is ilyen kicsiben kezdi munkáját az emberi szívben. Elhangzik egy szó, belevilágít egy fénysugár a lélekbe; olyan hatás éri, amely új életet sarjaszt. Ki mérheti fel a kegyelem munkájának gyümölcseit?!
Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz. Az utolsó intõ és kegyelmet hirdetõ üzenetet minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek (Jel,,14:6-14) meg kell hallania, hogy a pogányok közül vegyen népet az Õ nevének (ApCsel 15:14). És a Föld fényleni fog Isten dicsõségétõl (lásd Jel 18:1).
