Hanem keressétek elõször Istennek országát és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Mt 6:33)
Akik hallgatták Jézus szavait, még most is egy földi királyság eljövetelének bejelentését várták. Jézus a Menny kincseit tárta fel elõttük, de az õ gondolataikat ez a kérdés foglalkoztatta: „Vajon a vele való kapcsolatunk mennyiben mozdítja elõ földi terveink megvalósulását?” Jézus megmagyarázta nekik, hogy ha minden gondjukat a világ dolgaira fordítják, akkor a körülöttük élõ pogány nemzetekhez hasonlítanak…
Mindezeket a pogányok kérdezik – mondta Jézus. (Lk 12:30) Én azért jöttem, hogy a szeretet, az igazság és a béke országát hirdessem nektek. Tárjátok ki a szíveteket, fogadjátok be ezt az országot, és annak szolgálatát tegyétek legfõbb törekvésetek tárgyává. Noha ez az ország lelki ország, mégsem kell félnetek attól, hogy földi szükségleteitek kielégítetlenül maradnak…”
Jézus nem mondja, hogy szükségtelen dolog létfenntartásunkért fáradoznunk, csak azt tanítja, hogy mindenben Õ legyen számunkra a kezdet és a vég. Ne kezdjünk olyan dologba, ne törekedjünk olyan cél elérésére, és ne keressünk olyan élvezetet, amely által meggátolhatnánk Krisztus szentségének a jellemünkben és életünkben való kialakulását. Amit teszünk, mindent tiszta szívbõl és az Úrért tegyük.
Amíg Jézus e Földön járt-kelt, megszentelte az életet a legapróbb részleteiben is, mert az emberek elõtt szüntelenül Isten dicsõségét nyilatkoztatta ki, és mindent Atyja akaratának rendelt alá. Ha követjük példáját, ígérete ránk is érvényes lesz, miszerint mindaz, amire az életben szükségünk van, megadatik nekünk. Szegénység vagy jólét, betegség vagy egészség, egyszerûség vagy mûveltség, mind-mind olyan körülmény, amelyben kegyelmének ígérete szerint gondot visel ránk.
A nehézség nem akadály az olyan ember elõtt, aki elhatározta, hogy mindenekelõtt Isten országát és annak igazságát keresi… Miközben feltekint Jézusra… maga is készségesen viseli el a megvetést és gúnyt. Õ pedig, akinek Igéje igazság, megígérte segítségét és kegyelmét minden körülmény között. Örökkévaló karjai ölelik át azt, aki hozzá fordul segítségért. Bizton nyugodhatunk oltalmában, és elmondhatjuk: Amikor félnem kellene is, én bízom tebenned. (Zsolt 56:3)
