Romolhatatlan, szeplõtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra. (1Pt 1:4)
Krisztus éppen tanított, és szokás szerint a tanítványain kívül mások is köréje gyûltek… Sokan azonban csak önzõ célból vágytak a Menny áldására. Tapasztalták ugyanis, hogy Krisztus milyen csodálatosan megvilágítja az igazságot… Szerettek volna olyan képességet kapni tõle, amellyel földi ügyeiket könnyebben intézhetnék.
Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. (Lk 12:13). Miközben Krisztus ünnepélyes dolgokat tanított, ez az ember elárulta, hogy milyen önzõ. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességet, amellyel saját földi ügyeit elõrevihette volna. A lelki igazságok azonban nem érintették meg az értelmét és szívét… [Jézus] az isteni szeretet kincseit tárta elé. A Szentlélek rá akarta bírni, hogy fogadja el a romolhatatlan, szeplõtlen és hervadhatatlan örökséget (1Pt 1:4), [de] õ tekintetét a Földre szegezte…
Krisztus földi küldetése ekkor már majdnem lejárt. Csak néhány hónap maradt hátra, hogy befejezze azt, amiért eljött, a kegyelem országának megalapítását. Az emberi kapzsiság el akarta vonni a munkájától, hogy egy darab föld miatt vitába keverje. Jézust azonban nem lehetett eltéríteni a küldetésétõl. Ez volt a válasza: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá, vagy osztóvá?… Krisztus valójában ezt mondta: Nem az én feladatom, hogy ilyen vitában igazságot tegyek. Ö másért jött; azért, hogy hirdesse az evangéliumot, és az evangélium prédikálásával az emberek figyelmét az örök valóságra irányítsa…
Amikor a tizenkettõt szolgálatba küldte, ezt mondta: Elmenvén pedig, prédikáljatok, mondván: elközelített a mennyeknek országa… (Mt 10:7-8) A tanítványok feladata nem az emberek földi ügyeinek rendezése volt, hanem az, hogy az Istennel való megbékéléshez vezessék õket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen gyógyír az emberek bûnére és fájdalmára. Csakis kegyelmének evangéliuma orvosolhatja a társadalmat átokkal sújtó bajokat… Csak Õ ad szeretõ szívet a bûnös szív helyett.
