Kérjed tõlem, és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a Föld határait.” Zsolt 2:8
A szántóföld pedig a világ (Mt 13:38) Mi „jobban megértjük ma, hogy ez a kijelentés mit jelent, mint az apostolok, akik megbízatást kaptak az evangélium prédikálására. Az egész világ egy hatalmas misszióterület.
A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy Krisztus halála majdnem hiábavaló volt, és Sátán diadalmaskodott… Bennünket azonban nem csalt meg. Sátán látszólagos gyõzelme ellenére Krisztus folytatja munkáját a Menny szentélyében, és a Földön is…
Hirdetni kell a komoly, ünnepélyes, intõ üzenetet a legnehezebb területeken, a legistentelenebb városokban, minden helységben, ahol a hármas angyali üzenet fénye még nem virradt fel. Minden egyes embernek meg kell hallani a hívást a Bárány menyegzõjére. Hirdetni kell faluról falura, városról városra, országról országra a korszerû igazság üzenetét, nem pompával, hanem a Lélek erejével.
Mielõtt az ember Isten országának tagjává válhatna, jellemének meg kell tisztulnia a bûntõl. Krisztus kegyelme által meg kell szentelõdnie… Krisztus vágyik arra, hogy megnyilatkoztassa kegyelmét; és jellemének és képmásának pecsétjét a világra helyezze. A Menny lázadója felajánlotta neki a világ országait, hogy ezzel megvásárolja Krisztus elkötelezettségét a gonoszság fejedelme felé. Ö azonban az igazságosság országának megalapítására jött el, és nem azért, hogy megvásárolják. Nem kívánt elállni eredeti szándékától. A Föld Krisztus megvásárolt öröksége. Jézus azt szeretné, ha az emberek szabadok, tiszták és szentek lennének… Noha Sátán emberi eszközökön keresztül igyekszik megakadályozni Krisztus szándékát, a kiontott vér által olyan kivívandó gyõzelem vár még ránk, amely megdicsõíti Istent és a Bárányt… Jézus országa növekedni fog, és átöleli majd az egész világot… Krisztus nem elégszik meg mindaddig, amíg a,gyõzelem teljessé nem válik. Lelke szenvedése folytán látni fog. Es félik napnyugattól fogva az Urnak nevét, és naptámadattól az õ dicsõségét (Ésa 53:11; 59:19)
