„Kérlek azért titeket, atyámfiai, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Római levél 12,1)
Isten arra kér bennünket, hogy teljes szívvel szenteljük oda magunkat az Ő szolgálatára, mások megsegítésére. Gondosan fejlesztenünk kell a képességeinket. Isten a talentumainkat jó célokra adta nekünk, nem azért, hogy megrontsuk azokat, vagy visszaéljünk velük. Használat által kell fejlesztenünk az adottságainkat, hogy Isten munkáját végezhessük általuk. (Youth’s Instructor, 1898. június 30.)
Arra van szükségünk, hogy átadjuk magunkat Isten szolgálatára, és áldozatunkat oly tökéletessé tegyük, amennyire csak lehetséges – mert Isten szolgálatában nem elégedhetünk meg kevesebbel, mint a legjobbal, amit felajánlhatunk. Akik teljes szívükből szeretik Istent, a legteljesebb szolgálatot kívánják adni Teremtőjüknek, és állandóan arra törekszenek, hogy lényük minden erejét összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek fejlesztik a képességeiket, hogy Isten akaratát cselekedhessék. (Pátriárkák és próféták, 352. o.)
Személyes odaszentelődésre van szükségünk, amire csak akkor leszünk képesek, ha tökéletesítjük és ápoljuk szívünk szentségét. (Review and Herald, 1900. október 2.)
Kérd imádban: „Mennyei Atyám, vonj magadhoz engem teljesen! Minden tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel engem ma szolgálatodban. Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat általad végezzem!” Tedd meg ezt minden napon.
Ha minden erőnkkel odaszenteljük magunkat Istennek, az Ő szolgálatára, ez sok mindent egyszerűbbé tesz számunkra, és segít megoldani a problémákat, nehéz kérdéseket. Megkönnyíti és megrövidíti a természetes, érzéki szív szenvedélyeivel vívott ezernyi küzdelmünket. A hit aranykötele ifjak és idősek szívét egyaránt Jézushoz köti. Általa a készséges és engedelmes szívűek biztosan eljutnak Isten városába.
Amikor kibontakoztak előttünk Isten mélységei, becsüljük meg ezeket a drága alkalmakat! (…) Fogadjunk be és őrizzünk meg minden mennyből küldött fénysugarat, s akkor ösvényünk egyre világosabb lesz, a teljes délig (Példabeszédek könyve 4,18). (Youth’s Instructor, 1893. február 2.)
