„Az imában állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással.” (Kolossébelieknek írt levél 4,2)
Nincs olyan idő vagy hely, amikor és ahol időszerűtlen vagy alkalmatlan lenne az imádkozás. Semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy komoly imában forduljunk Istenhez. Az utca forgatagában, munkahelyi elfoglaltságaink közepette is felküldhetjük imánkat Teremtőnkhöz, és könyöröghetünk vezetéséért. (Krisztushoz vezető lépések, 103. o.)
Bármikor beszélhetünk Jézussal, mert Ő így szól hozzánk: „Én jobb kezed felől állok.” Kapcsolatban lehetünk Istennel a szívünkben, és mindig Krisztussal együtt járhatjuk az utunkat. Amikor leköt a mindennapi munkánk, akkor is kifejezésre juttathatjuk szívünk vágyódását, anélkül, hogy emberi fül meghallaná – szavunk azonban nem hal el, sem el nem veszhet, felülemelkedik az utca zaján és a gépek zakatolásán, hiszen Istennel beszélünk, aki hallja imánkat. Nincs akadálya annak, hogy kifejezzük lelkünk vágyakozását. (Gospel Workers, 258. o.)
A kegyelemért és erőért mondott minden imánkra választ kapunk. (…) Kérd Istent, hogy tegye meg érted mindazt, amit te nem tudsz megtenni önmagadért. Mondj el mindent Jézusnak! Tárd fel előtte szíved titkait, mert az Ő szeme látja a lélek legbensőbb részeit, és úgy olvassa gondolataidat, mint egy nyitott könyvet. Ha mindazt kérted, ami szükséges a lelked jóléte érdekében, hidd, hogy elnyered, és akkor megkapod Istentől. Fogadd el ajándékait teljes szívvel, mert Jézus azért halt meg érted, hogy elnyerd a menny drága kincseit, és végül otthont találj a mennyei angyalokkal együtt Isten országában. (Youth’s Instructor, 1892. július 7.)
Ha időt és szavakat találsz az imára, akkor Isten is talál időt és szavakat a válaszra. (Review and Herald, 1890. április 1.)
