„Ezek az Igék, melyeket a mai napon parancsolok néked, legyenek a szívedben, és tanítsd meg ezekre a fiaidat!” (Mózes V. könyve 6,5–6)
Józsefet gyermekkorában Isten szeretetére és igaz istenfélelemre tanították. Édesapja a sátoruk előtt, a csillagos égboltra tekintve gyakran elmondta Józsefnek a bétheli látomás történetét a fel- és leszálló angyalokról, és arról, aki mennyei trónjáról kijelentette magát neki. Jákob beszélt fiának a Jabbok mellett vívott küzdelméről, amikor bűneit feladva győzött, és elnyerte az „Isten fejedelme” nevet.
József az édesapja juhait legeltette. Tiszta és egyszerű élete kedvezően befolyásolta testi-lelki fejlődését. Istenhez fűződő kapcsolatának köszönhetően, a természet és a magasztos igazságok tanulmányozása által – amelyek szent hagyatékként szálltak apáról fiúra – értelmet nyert, és hűségessé vált.
Mózes fiatalabb volt Józsefnél vagy Dánielnél, amikor el kellett búcsúznia szüleitől, otthonától, nem részesülhetett tovább oltalmazó gondoskodásukban, mégis ugyanaz formálta az ő életét is, mint József és Dániel életét: szülei bizalma Istenben. Csak tizenkét évet töltött héber szüleivel és rokonságával, de édesanyja megalapozta Mózes későbbi nagyságát:
Jokébed igyekezett gyermeke szívébe plántálni az Isten iránti szeretetet és hűséget. Munkáját lelkiismeretesen elvégezte. (Nevelés, 52–61. o.)
A Biblia tanulmányozása iránti érdeklődés felkeltését és megerősítését segíti az otthoni istentisztelet idejének helyes felhasználása. Reggeli és esti összejöveteleink a nap legkedvesebb és leghasznosabb óráivá válhatnak. Értsük meg, milyen fontos, hogy az istentisztelet alkalmával ne engedjünk semmilyen bántó vagy barátságtalan gondolatnak. A szülők és gyermekeik azért gyűljenek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat. (The Signs of the Times, 1906. szeptember 26.)
