„Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” (Jakab levele 4,10)
Minden otthonnak az imádkozás házának kellene lennie, mert hitetlenség és kételkedés uralkodik a világon. A gonoszság megsokasodott. Romlottság jellemzi az emberek életét, és az Isten elleni lázadás folyamatos. A bűn rabszolgaságába hajtva az erkölcsi erők Sátán önkényuralma alá kerültek. A lélek Sátán kísértéseinek játékszerévé vált, azért ha Isten nem nyújtja hatalmas karját a megmentésükre, az emberek arra mennek, amerre az őslázadó vezeti őket.
Mégis, e félelmetes korban, a veszedelmek idején azok, akik kereszténynek vallják magukat, nem tartanak családi áhítatot.
Az a felfogás, hogy az ima nem lényeges, Sátán egyik legsikeresebb kitalációja az emberek megrontására. Az ima: érintkezés Istennel, aki a bölcsesség, erő, békesség és boldogság kútforrása. Jézus „erős kiáltások és könnyhullatás közepette imádkozott” az Atyához (Zsidókhoz írt levél 5,7). Jakab apostol így szól: „Imádkozzatok egymásért, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jakab levele 5,16)
Őszinte, komoly ima által a szülők emeljenek védőbástyát gyermekeik köré! Imádkozzanak teljes hittel, hogy Isten velük maradjon, s a szent angyalok oltalmazzák meg őket és gyermekeiket Sátán kegyetlen hatalmától.
Helyes, ha a szülők maguk köré gyűjtik gyermekeiket – mielőtt felnőtté válnak és megszűnik a gyermeket és szülőt összekötő szoros kapcsolat –, s a mennyei Atyára irányítják figyelmüket, Teremtőjükhöz vezetve őket, hiszen Isten oly nagylelkűen részesíti gyermekeit gondviselésének bőségében. Illő megköszönniük Istennek, hogy megoltalmazta őket éjjel, s kérjék segítségét, kegyelmét és angyalainak vigyázó gondoskodását a nap folyamán. Helyénvaló, hogy este még egyszer Isten elé gyűljenek, és dicsőítsék Őt az elmúlt nap kegyelmi ajándékaiért és áldásaiért. (Pacific Union Recorder, 1902. május 22.)
