„Minden gyermeked az Úr tanítványa lesz, és nagy lesz gyermekeid békessége.” (Ésaiás könyve 54,13)
A legkomolyabban kell hangsúlyoznom az otthoni vallásosság szükségességét. A család tagjai mindig legyenek figyelmesek és kedvesek egymás iránt. Reggel és este együtt emeljék fel szívüket Istenhez, tiszteletteljes imádatban. Az esti istentisztelet idején a család minden tagja vizsgálja meg komolyan a saját szívét. Tegyenek jóvá minden rosszat, amit elkövettek. Ha a nap folyamán méltatlanul bántak egymással, vagy barátságtalanul szóltak, a sértő kérjen bocsánatot attól, akit megbántott. Gyakran előfordul, hogy a családtagok sértődést ápolnak szívükben, félreértéseket és szívfájdalmakat hordoznak hosszú időn át, ami nagyon káros. Kínáljunk alkalmat a megszólalásra annak, akiről úgy gondoljuk, hogy rosszat tett nekünk, így olyan magyarázatot adhat, amely enyhülést hozhat a család többi tagja számára.
„Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” minden lelki erőtlenségből, és bűnös természetetek megváltozzék. Végezzetek szorgalmas munkát az örökkévalóságért! Imádkozzatok Istenhez a legkomolyabban, és tartsatok ki a hitben! Ne bízzatok emberi erőben és bölcsességben, hanem bízzatok feltétlenül Isten vezetésében. El kell szakadnunk a világtól, hogy teljes szívből szolgálhassuk Teremtőnket – határozzuk el ezt komolyan, és tegyük is meg.
Isten kinyilvánítja szeretetteljes kegyelmét azok iránt, akik megtartják parancsolatait. Ha befogadjuk az élő Igét és engedelmeskedünk Isten szavának, az igazság elfogadása megújítja és megtisztítja bűnös szívünket.
Jellemünk megtisztításának munkáját nem halogathatjuk. Bűnvallomással és imával határozzuk el, hogy mostantól mindörökké az Úré leszünk. Ne halogassuk a bűnvallomást, alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt (Péter apostol I. levele 5,6), ha azt akarjuk, hogy áldozatainkat elfogadja az Úr. Örömünk teljes lesz, ha odaszenteljük magunkat Istennek. (Review and Herald, 1906. november 8.)
