„Kérje hittel, semmit sem kételkedvén, mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél ide s tova hány.” (Jakab levele 1,6)
Kiváltságunk és kötelességünk, hogy világosságot nyerjünk a mennyből, mert csak így vehetjük észre Sátán tőreit, és nyerhetünk erőt, hogy ellenálljunk hatalmának. Isten gondoskodott arról, hogy szoros kapcsolatban lehessünk Jézus Krisztussal, és Isten angyalainak állandó védelmében részesüljünk. Hitünknek beljebb kell hatolnia a kárpitnál, ahová Jézus útnyitóul bement értünk (Zsidókhoz írt levél 6,19–20). Szilárdan kell kapaszkodnunk Isten változhatatlan ígéreteibe. Olyan hitre van szükségünk, amely megragadja a láthatatlant, szilárd és rendíthetetlen. Az ilyen hit a menny áldását árasztja lelkünkbe. Az ilyen hit által ránk sugározhat Isten dicsőségének fénye, amely Krisztus arcán ragyog (Korinthusi II. levél 4,6), mi pedig a körülöttünk levőkre áraszthatjuk, úgy, hogy igazán elmondhassák majd rólunk: „Ti vagytok a világ világossága.” (Máté evangéliuma 5,14) Csak lelkünk mennyel való kapcsolata hozhat világosságot a világnak. (…) Minél sűrűbb körülöttünk a sötétség, annál ragyogóbban kell világítania a keresztény hit és példa fényének.
Az a tény, hogy hitetlenség uralkodik világunkban, s a gonoszság növekedik körülöttünk, ne homályosítsa el hitünket, és ne ingassa meg bátorságunkat! Ha teljes szívvel keressük Istent, ha odaadóan munkálkodunk és feltétlen bizalommal hiszünk Teremtőnkben, akkor ránk ragyog a menny világossága, mint az Istennek átadott életű Énókra (Mózes I. könyve 5,24). (Review and Herald, 1888. október 23.)
Bárcsak mindenkit meggyőzhetnék annak fontosságáról, hogy hitet gyakoroljon pillanatról pillanatra és óráról órára! A hit életét kell élnünk, mert „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidókhoz írt levél 11,6). Lelkierőnk a hitünktől függ. (Historical Sketches, 130–131. o.)
