„Azt mondta magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, ezt mondta: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged! És meggyógyult az asszony abban az órában.” (Máté evangéliuma 9,21–22)
Valódi lelki éhség és élő hit nélkül nem használ az esetenkénti beszélgetés vallásos témákról, sem az imádkozás a lelki áldásokért. A csodálkozó tömeg, amely Jézus körül tolongott, nem nyert erőt. Azonban a szegény, szenvedő asszony, aki nagy nyomorúságában kinyújtotta karját és megérintette Jézus ruhájának szélét, érezte a gyógyító erőt, mert érintése a hit érintése volt. Krisztus felismerte ezt az érintést, és elhatározta, hogy tanítást ad minden követőjének, az idők végéig. Tudta, hogy erő származott belőle, azért a tömegben hátrafordulva így szólt: „Ki érintette a ruhámat?” A tanítványai meglepődve válaszoltak: „Látod, hogy a tömeg szorongat téged, és azt mondod: Ki érintett engem?”
Jézus az asszonyra nézett, aki megijedt, bár érezve gyógyulását, nagy öröm töltötte be. Tudva, mi ment végbe benne, remegve borult Jézus lába elé, s elmondta neki, mi történt vele. Krisztus gyengéden így szólt hozzá: „Menj el békében, és gyógyulj meg betegségedből.”
Világossá vált a különbség a közönséges érintés és a hit érintése között. Imádság és igehirdetés az Istenbe vetett élő hit nélkül hiábavaló. Azonban a hit érintése megnyitja számunkra az erő és bölcsesség isteni kincstárát, és így Isten véghezviszi az életünkben kegyelmének csodáit.
Erre az élő hitre van nagy szükségünk ma. Tudnunk kell, hogy Jézus valóban a miénk, az Ő Lelke megtisztítja és nemessé teszi a szívünket. Ha Krisztus követőinek szívében valódi hit, szelídség és szeretet élne, milyen nagyszerű munkát végezhetnének, milyen gyümölcsöket láthatnánk Isten dicsőségére! (The Signs of the Times, 1903. december 12.)
