„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a Te szavaid örömömre váltak nékem és szívem vigasságára, mert a Te nevedről neveztetem, óh Uram, seregek Istene.” (Jeremiás könyve 16,15)
Senki nem tudja teljes mértékben kiaknázni és kimeríteni a Biblia egyetlen igazságát vagy ígéretét sem. Dicsősége mindenki előtt másként lesz nyilvánvalóvá, magasztos voltát ki-ki másként érti meg, azonban mindnyájan csak néhány sugarát tudjuk befogadni. Teljes ragyogása meghaladja látásunkat. Ha Isten Igéjének ünnepélyes kijelentéseire figyelünk, olyan mély kútforrásba tekintünk, amely a szemünk előtt egyre mélyül és szélesedik. Meghaladja az értelmünket – szemlélés közben határtalan tenger formálódik előttünk, s érezzük, ahogyan a Biblia komoly tanulmányozása megelevenít, a szív és a lélek új erőt és új életet nyer.
Ez a tapasztalat a legfőbb bizonyítéka a Biblia isteni eredetének. A Szentírást ugyanazon bizonyíték által fogadjuk el lelkünk táplálékának, mint testünk táplálékát. A kenyér betölti testi szükségletünket, és tapasztalatból tudjuk, hogy erőt ad. Tegyél ugyanilyen próbát a Bibliával: amikor alapelvei ténylegesen a jellemed részévé váltak, mi volt az eredmény? Milyen változást valósított meg az életedben? Hatalma által a bűnös emberek letörték gonosz szokásaik láncait, feladták önzésüket. A szentségtelenek tiszteletteljessé, az iszákosok józanná váltak, a tisztátalanok és a tékozlók tisztává, igazzá és lelkiismeretessé lettek. Akik Sátán képmását viselték, átalakultak Isten képmására. Ez a változás önmagában is a csodák csodája. Az isten Igéje által véghezvitt átalakulás az Ige egyik legmélyebb titka. Nem tudjuk megérteni, csak hinni tudjuk, hogy amiképpen kijelenti a Szentírás, Krisztus bennünk a dicsőség ama reménysége (Kolossébeliekhez írt levél 1,27). E titok ismerete szolgáltatja a kulcsot minden máshoz, megnyitja a világegyetem kincseit a kutató lélek előtt, a végtelen fejlődés lehetőségével. (The Signs of the Times, 1906. március 25.)
