„Az igazság útját választottam, a Te ítéleteid forognak előttem. Ragaszkodom a Te bizonyságaidhoz, Uram, ne hagyj megszégyenülnöm.” (119. zsoltár 30–31)
Két nagy alapelv létezik: a hűség és a hűtlenség alapelve. Mindnyájunknak szükségünk van nagyobb keresztényi bátorságra, hogy felemelhessük a zászlót, amelynek felirata: Isten parancsolatai és Jézus hite (Jelenések könyve 14,12). Az engedelmesség és az engedetlenség közötti határvonal valójában világos és jól megkülönböztethető. Szilárdan el kell határoznunk, hogy mindenkor és mindenütt Isten akaratát cselekedjük.
Keresztényi erőt nyerünk, ha hűségesen szolgáljuk az Urat. A fiatalok ismerjék fel, hogy Krisztussal egynek lenni a legnagyobb megtiszteltetés. A legodaadóbb kitartással törekedjenek erkölcsi függetlenségre, és ezt tartsák is fenn minden befolyással szemben, hiszen az ellenségük folyton megkísérli, hogy eltérítse őket a helyes alapelvektől. Tanult és köztiszteletben álló emberek is gyakran tesznek olyan kijelentéseket, amelyek nem az igazságon alapulnak. Kenjük meg szemünket a mennyei kenettel, a szemgyógyító írral (Jelenések könyve 3,18), hogy különbséget tudjunk tenni az igazság és a tévelygés között. Kutassuk a Szentírást, és foglaljunk állást az „Így szól az Úr” kijelentések mellett, Isten Szava mellett.
A zarándok útja című könyv bemutatja a „hajlékony” jellemet. Fiatalok, kerüljétek el, hogy ebbe az irányba változzék a jellemetek! A „hajlékonyak” bármihez alkalmazkodnak, és olyanok, mint a nádszál, amelyet a szél ide-oda hajlít. Nincs akaraterejük. Minden fiatalnak gyakorolnia kell a döntéshozatalt. Az ingadozó akarat egy tőr, amely sok ifjú romlását okozza. Legyél határozott, másként homokos talajra építed lelki házadat, jellemedet (Máté evangéliuma 7,26–27). (Review and Herald, 1899. május 9.)
Az Úr bölcsessége a keresztényi élet szabálya. Egész lényünket hassák át a menny életadó alapelvei. A valódi, odaszentelt bibliai kegyesség előtt háttérbe szorulnak a sürgősnek látszó semmiségek, amelyek oly sok ember idejét fölemésztik. (The Signs of the Times, 1906. október 10.)
