„Akkor azt mondtam: Íme, jövök, a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” (40. zsoltár 8–9)
Gyermekként Jézus Krisztus más volt, mint a gyermekek többsége. Erkölcsi jellemének ereje és szilárdsága mindig arra vezette Őt, hogy hű legyen kötelességérzetéhez, és ragaszkodjon az igazság alapelveihez, amelyektől a legerősebb befolyás sem tudta eltéríteni. Pénz vagy élvezet, jutalom vagy szemrehányás nem tudta Őt megvásárolni, sem hatást gyakorolni rá, és hízelgés sem tudta rábírni a rossz cselekvésére. Erős volt, ezért ellenállt a kísértésnek, bölcs volt, ezért felismerte a gonoszt, és szilárd volt, ezért hűségesen kitartott a meggyőződése mellett.
A gonosz és elvtelen emberek hízelegtek Jézusnak, s hívogatták, hogy ismerje meg a bűnös élvezetek gyönyöreit, de Jézus szilárdan kitartott a mennyei alapelvek mellett, így erőt nyert, hogy ellenálljon Sátán kísértéseinek. Meg tudta különböztetni a kísértő hangját Isten hangjától. Nem akart eltérni kötelességeitől, hogy bárkinek a kegyét is elnyerje. Nem adta fel elveit az emberek dicséretéért, vagy azért, hogy elkerülje azok rosszallását, irigységét és gyűlöletét, akik az igazság és a valódi jóság ellenségei.
Gyönyörűséget talált a szülei és mások iránti kötelességek teljesítésében, anélkül, hogy feladta volna alapelveit, vagy megfertőzte volna az a tisztátalan befolyás, amely körülvette Őt Názáretben. (Youth’s Instructor, 1872. április)
Jézus Krisztus mindig hűségesen megtartotta Isten törvényeit, sosem tért el a mennyei alapelvektől. Soha nem cselekedett Atyja akarata ellen. (Bizonyságtételek, VIII. köt., 208. o.)
Jézus útmutatást ad nekünk, ezért nem kell találgatnunk a helyes utat a mellékutak és a veszélyes ösvények között. Egyenes úton vezet bennünket, és ha Őt követjük, nem botlunk meg és nem bukunk el. (The Signs of the Times, 1906. november 7.)
Mindenkinek folyamatosan kapcsolatban kell lennie Krisztussal, mert Ő így szól: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János evangéliuma 15,5) Az Ő alapelvei legyenek a mi vezérelveink, mert ezek az igazságot jelentik – és csak ezek valóban szilárd és maradandó elvek mindazok között, amelyeket a világ ismer. (Próféták és királyok, 548. o.)
