„Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot és vétkezném az Isten ellen?” (Mózes I. könyve 39,9)
Szelídsége és hűsége által József megnyerte a testőrök parancsnokának szívét, aki inkább fiának tekintette őt, mint rabszolgának. Azonban József hitének és hűségének tűzpróbán kellett átmennie. Gazdája felesége el akarta őt csábítani, arra késztette, hogy semmibe vegye Isten törvényét. József mindaddig érintetlen maradt a pogány ország romlottságától. Ez a kísértés azonban hirtelen, erősen és csábítóan jött. Hogyan szálljon szembe vele? József tudta, mi lesz a beleegyezés vagy az ellenállás következménye. Egyik oldalról eltitkolás, kegy és jutalom, a másik oldalról gyalázat, bebörtönzés, és talán halál. Egész jövője annak a pillanatnak a döntésétől függött. Vajon az elvei fognak győzni? Most is hűséges marad Istenhez? Az angyalok kimondhatatlan aggodalommal figyelték a jelenetet.
József válasza bemutatja vallási elveinek erejét. Nem akart visszaélni földi gazdája bizalmával, s bármi legyen is a következménye, hű akart maradni mennyei Urához.
A hűséges Józsefnek szenvednie kellett feddhetetlenségéért, mert kísértője bosszút állt rajta: aljas bűnnel vádolta, s ezért börtönbe zárták. Ha Potifár elhitte volna felesége vádját József ellen, akkor a héber ifjú elveszítette volna az életét, azonban szerénysége és becsületessége, amelyek jellemezték magaviseletét, bizonyították ártatlanságát. Potifár, háza hírnevének megmentése érdekében, mégis átadta a gyalázatnak és fogságnak (105. zsoltár 18).
József valódi jelleme még a börtön sötétjében is felragyog. Hűséges szolgálatának éveiért kegyetlenül fizettek neki, de ez nem tette őt mogorvává vagy bizalmatlanná az emberek iránt. Ártatlanságának békéje betöltötte szívét, és ügyét Istenre bízta. (Pátriárkák és próféták, 217–218. o.)
