„Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvös tüze és a ruhamosók lúgja! Ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató, és megtisztítja Lévi fiait, fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt, és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.” (Malakiás könyve 3,2–3)
Lelkünket finomító, megtisztító folyamat megy végbe Isten népe között, és ezt a munkát a seregek Ura végzi. Ez a legnagyobb próba a keresztény számára, azonban szüksége van rá, hogy eltávolítsa jelleméből mindazt, ami beszennyezte. Fontosak a próbák, mert közelebb visznek bennünket mennyei Atyánkhoz, hogy alárendeljük magunkat akaratának, és igazságban hozzunk áldozatot az Úrnak. Isten újra és újra hasonló helyzetbe hozza gyermekeit, amíg lelküket tökéletes alázatosság tölti be, és jellemük átalakul. Ekkor győzelmet aratnak énjük felett, s összhangba kerülnek Krisztussal és a menny lelkületével. Isten népének megtisztítása nem mehet végbe szenvedések nélkül: az Úr egyik tűzből a másikba enged bennünket, hogy megmutatkozzék valódi értékünk. Az igazi kegyelmi ajándék kész arra, hogy megpróbálják. Ha iszonyodunk attól, hogy Isten megpróbáljon, megvizsgáljon bennünket, akkor állapotunk veszedelmes.
Isten az Ő kegyelmében nyilvánítja ki az emberek rejtett hibáit és titkos bűneit. Azt akarja, hogy tüzetesen megvizsgáljuk bonyolult érzelmeinket és szívünk indítékait, felfedezzük magunkban a rosszat, s megváltoztassuk természetünket és magatartásunkat. Isten szeretné, ha megismernénk önmagunkat, saját szívünket, valódi állapotunkat. Ezért kerülhetünk a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljunk. Az élet próbái Isten eszközei, hogy eltávolítsák tisztátalanságainkat, erőtlenségeinket, nyersességünket, és alkalmassá tegyenek bennünket a tiszta és szent angyalok társaságára. A tűz nem fog megemészteni minket, csak a salakot távolítja el belőlünk, és így hétszer tisztábban kerülünk ki a próbákból, hogy viselhessük az isteni jellem képmását. (Review and Herald, 1894. április 10.)
