„Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” (Péter apostol II. levele 1,3)
Az evangélium elfogadása után az a legfontosabb számunkra, hogy hitünkhöz tiszta alapelveket társítsunk, s ezeknek megfelelően éljünk, így tisztítsuk meg szívünket és elménket az igaz ismeret befogadására. (Bizonyságtételek, I. köt., 552. o.)
Az apostol bemutatta nekünk a keresztényi életben való állandó előrehaladás fontosságát. A lelkiekkel kapcsolatosan az értelem hiányát nem mentegethetjük.
A hit az előrehaladás létrájának első foka. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Azonban sokan megállnak ezen a fokon, és nem igyekeznek feljebb jutni. Azt gondolják, hogy ha megvallották Jézus Krisztust és nevüket beírták a gyülekezet könyvébe, ezzel befejezték munkájukat. A hit fontos, azonban az ihletett Ige így szól: „Adj a te hitedhez erényességet.” Azoknak, akik el akarnak jutni az örök életre, Isten országában lévő otthonukba, az erényesség, becsületesség alapjára kell építeniük jellemüket, amelynek szegletköve Jézus legyen. El kell távolítanunk gondolatainkból és életünkből mindazt, ami megfertőzi lelkünket. Amikor kísértések vesznek körül, álljunk ellent Krisztus erejében. Isten szeplőtlen Bárányának jellemét bele kell szőnünk saját jellemünkbe, hogy a próbák során megállhassunk az Ő feddhetetlenségében.
A tanulatlan halászok tehetséges és nemes jellemű emberekké váltak. A leckéket, amelyek megtanulása kiváltságuk volt, megírták a mi tanulságunkra és figyelmeztetésünkre. Mindnyájan meghívást kapunk, hogy legyünk Krisztus iskolájának tanulói – meg kell szereznünk mindazt a tudást, ismeretet, amit elérhetünk. (Review and Herald, 1888. február 21.)
