„Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel bennünket szeretett, minket, akik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg! –, és vele együtt feltámasztott, s a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért. Isten így akarta megmutatni – még a jövendő korszakoknak is – kegyelme határtalan gazdagságát irántunk, akik Jézus Krisztushoz tartozunk.” (Efézusi levél 2,4–7)
A kegyelem szó jelentőségét soha nem értettük volna meg, ha nem bukunk el. Isten szereti a bűntelen angyalokat, akik engedelmeskednek minden parancsolatának, de a mennyei angyalok semmit sem tudnak a kegyelemről tapasztalatból, mert sosem volt rá szükségük, hiszen nem vétkeztek. A kegyelem Isten egyik tulajdonsága, amelyet érdemtelen emberi lények iránt tanúsít. Örömmel adja ezt a kegyelmet mindazoknak, akik éhezik, akik vágyakoznak utána. Nem azért, mert méltók vagyunk rá, hanem azért, mert méltatlanok vagyunk. A legnagyobb szükségünk van arra, hogy elnyerjük ezt az ajándékot.
Isten azonban a kegyelmet nem használja fel arra, hogy törvényét érvénytelenné tegye, vagy hogy a kegyelem elfoglalja az Ő törvényének helyét. „Az Úr azt akarta az Ő igazságáért, hogy a törvényt naggyá és tiszteletre méltóvá tegye” – olvashatjuk Ésaiás könyvében (42,21). Az Ő törvénye igazság.
Isten kegyelme és országának törvényei tökéletes összhangban vannak egymással, s kéz a kézben haladnak. Isten kegyelme lehetővé teszi számunkra, hogy hit által közeledjünk Teremtőnkhöz. Azáltal, hogy elfogadjuk kegyelmét és engedjük munkálkodni az életünkben, bizonyságot teszünk a törvény érvényességéről. Felmagasztaljuk a törvényt és tiszteletre méltóvá tesszük azáltal, hogy alapelveit érvényesítjük, megvalósítjuk az életünkben.
Hogyan tehetünk bizonyságot Istenről? A törvény iránti teljes és tiszta szívből fakadó engedelmesség által. Ha engedjük, Isten kijelenti magát bennünk, s tanúi leszünk a megváltás erejének az egész világegyetem előtt és a hitehagyó emberek előtt, akik semmibe veszik Isten törvényét. (98/b levél, 1896)
Csak egyetlen olyan hatalom létezik, amely Krisztus hasonlóságára formál bennünket, amely állhatatossá tehet, és napról napra megtarthat. Ez a hatalom: Isten kegyelme, amelyet a törvény iránti engedelmesség által nyerünk el, a Krisztus érdemeiben való hit által. (58. levél, 1909)
