„Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében.” (Péter apostol II. levele 3,18)
Isten azt kívánja, hogy mindannyian helyesen használjuk fel a kegyelem eszközeit, amelyeket a menny nyújt számukra, és egyre eredményesebbek legyünk az Isten országáért végzett munkában. Teremtőnk mindenről gondoskodott, hogy a keresztény kegyessége, tisztasága és szeretete mindig növekedhessék, s talentumai megkétszereződjenek Mestere szolgálatában. Bár Isten valóban gondoskodott rólunk, sokan, akik vallják, hogy hisznek Jézusban, nem teszik ezt nyilvánvalóvá a növekedésük által, amely bizonyítaná az igazság megszentelő erejét életükben és jellemükben. Amikor először fogadjuk be Jézust a szívünkbe, csecsemők vagyunk a hitben, azonban nem kell kicsiny gyermeknek maradnunk tapasztalatainkban. Növekedhetünk a kegyelemben, és a mi Urunk, Jézus Krisztus ismeretében – elérhetjük Őbenne az érett felnőttkor teljes mértékét. Előre kell haladnunk, hogy hit által új és gazdag tapasztalatokat szerezzünk, növekedve a bizalomban, hitben és szeretetben, megismerve Istent és az Ő küldöttét, Jézus Krisztust. (Youth’s Instructor, 1893. június 8.)
A szentségtelen állapotból „szentté” változás egész életünkön át tartó folyamat. Isten napról napra munkálkodik a megszentelődésünkért, de nekünk is együtt kell munkálkodnunk Ővele azáltal, hogy kitartó erőfeszítéseket teszünk a helyes szokások elsajátítása érdekében. Kegyelmet kegyelemhez kell adnunk, és ha mi a hozzáadás elve alapján munkálkodunk, akkor Isten a szorzás elve alapján dolgozik értünk. Megváltónk mindig kész felelni a bűnbánó szív imájára, s kegyelme és békessége megsokszorozódik az Ő hűségesei számára. Örömmel árasztja ránk áldását, amelyre szükségünk van a gonosz elleni küzdelmünkben. Dicsőséges a hívő előtt felcsillanó remény, amikor hit által a keresztény tökéletesség felé halad. (Az apostolok története, 532–533. o.)
