„Kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.” (84. zsoltár 12)
Sokan nem növekednek a kegyelemben, mert nem gyakorolják az otthoni vallásosságot. A család tagjainak meg kell mutatniuk, hogy állandóan birtokában vannak az erőnek, amelyet Krisztustól nyertek. Javulásra van szükségünk minden szokásunkban és eljárásunkban, mert ezzel igazolhatjuk, hogy mindig szem előtt tartjuk, mit jelent kereszténynek lenni. (140. kézirat, 1897)
Akik keresztények az otthonukban, azok keresztények a gyülekezetben és a világban is. (The Signs of the Times, 1904. február 17.)
A kegyelem csak abban a szívben virulhat, amelyet állandóan előkészítenek az igazság drága magvai számára. A bűn tövisei minden talajban felnőnek, nincs szükségük gondozásra – azonban a kegyelmet gondosan ápolnunk kell. A tövis és a bogáncs folyton kihajt, ezért a megtisztítás munkáját sohasem hagyhatjuk abba. (Krisztus példázatai, 50. o.)
Ha a világ világossága akarunk lenni, akkor ennek a világosságnak az otthonunkban is fénylenie kell. Arra van szükségünk, hogy itt mutassuk be példánkkal a keresztényi kegyelmi ajándékokat, itt kell szeretetre méltónak, türelmesnek, kedvesnek, mégis szilárdnak lennünk. Mindig törekedjünk a test és lélek lehető legmagasabb fokú művelésére, fejlesztésére.
Mint Isten alázatos gyermeke, tanulj Krisztus iskolájában! Igyekezz mindig helyesen felhasználni a képességeidet, hogy a legtökéletesebb, legalaposabb munkát végezd otthon beszéded és példád által egyaránt. Ragyogja be jellemedet a mennyei kegyelem világossága, hogy fényt árasszon otthonodban! (Review and Herald, 1891. szeptember 15.)
Kereszténységed mértékét otthoni életed mutatja meg. Krisztus kegyelme képesíti elfogadóit arra, hogy otthonukat boldog hellyé tegyék, a békesség és nyugalom szigetévé. (The Signs of the Times, 1892. november 14.)
