„Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, mind a teljes délig.” (Példabeszédek könyve 4,18)
A kegyelemben való növekedés nem tesz büszkévé, önhitté és kérkedővé, hanem jobban tudatára ébreszt semmiségünknek, és annak, hogy teljesen az Úrtól függünk. Aki növekszik a kegyelemben, a menny felé közeledik, s egyre tisztább meglátásokat nyer az evangélium teljességéről.
A fiatalok szabadok lehetnek Krisztusban: a világosság fiai lehetnek, nem a sötétségé. Isten hív minden fiatal férfit és nőt, hogy mondjon le összes gonosz szokásáról, és legyen szorgalmas, lélekben buzgó, s az Úrnak szolgáljon. Jézus segít neked, hogy ne maradj tétlenségben, hanem javítsd ki a hibáidat és változtasd meg a magatartásodat. Imáid őszinteségét azokkal az erőfeszítéseiddel bizonyítod be, hogy engedelmeskedsz Isten parancsolatainak. Értelmesen haladhatsz előre, és minden lépésednél feladhatod rossz szokásaidat és a nem megfelelő társaságot, abban a hitben, hogy az Úr megújítja szívedet Szentlelke által.
Ne mentegesd jellemhibáidat, hanem Krisztus kegyelme által győzd le azokat! Küzdj gonosz szenvedélyeid, indulataid ellen, amelyeket Isten Igéje kárhoztat, mert ha engedsz nekik, lealacsonyítod magadat. Bánd meg bűneidet, amíg a kegyelem édes szava hív, mert ez az első lépés abban a legnemesebb munkában, amelyet végezhetsz. Harcolj, hogy győzedelmeskedj minden erőddel, amelyet Isten adott neked! (Youth’s Instructor, 1892. augusztus 11.)
Az igazak fokozatosan haladnak előre, erőről erőre, kegyelemből kegyelembe, dicsőségből dicsőségbe jutva. Isten egyre jobban megvilágosítja utunkat, s tőle kapott világosságunk folyamatosan növekszik az előrehaladásunkhoz mérten – ez képesít bennünket arra, hogy eleget tegyünk kötelességeinknek, és elvégezhessük a ránk váró fontos feladatokat. (Review and Herald, 1886. június 22.)
