„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Példabeszédek könyve 9,10)
Jézus Krisztus a világ legnagyobb tanítója volt, aki közvetlenül a mennyből hozott ismereteket az embereknek. A tőle kapott tanításokra szükségünk van mind a jelenben, mind a jövőben. Ő elénk tárja az élet igazi céljait, és azt is, hogyan érhetjük el azokat.
Krisztus iskolájában folyamatosan tanulhatunk, legyünk bár fiatalok vagy idősek. Azok, akik ügyelnek az isteni tanító oktatásaira, egyre inkább fejlődnek a bölcsességben, lelki nemességben, és előkészülnek arra, hogy magasabb fokú oktatásban részesülhessenek, abban az iskolában, ahol előmenetelük folytatódni fog az örökkévalóságon át.
A Végtelen Bölcsesség elénk tárja az élet nagy leckéit – a tökéletesség és boldogság leckéit. Ezeknek a megtanulása gyakran nehéz, azonban nélkülük nem juthatunk előrébb. Erőfeszítésekbe, könnyekbe, sőt kemény küzdelembe kerülhet, de ne ingadozzunk, ne fáradjunk el, mert végül meghallhatjuk a Mester hívását: „Gyermekem, jöjj feljebb!”
Minden képességet, minden tulajdonságot, amellyel a Teremtő megajándékozott bennünket, az Ő dicsőségére kell felhasználnunk, mert ebben találhatjuk a legtisztább, legszentebb és legboldogítóbb örömet. A vallási alapelvekhez ragaszkodva minden egyes lépés, amelyet a szükséges ismeretek megszerzése és az értelmünk fejlesztése érdekében teszünk, közelebb visz ahhoz, hogy emberi természetünk az isteni természethez hasonlóvá alakulhasson át. (Counsel and Practice on Tithe, 50–52. o.)
Ha a fiatalok tanulnának a mennyei Tanítótól, felismernék, hogy az istenfélelem valóban a bölcsesség kezdete. Így biztos alapelvekre építhetnék az életüket, minden kiváltságukat és alkalmaikat a legjobban használnák fel, s képesek lennének a legnagyobb szellemi teljesítményekre is. (Youth’s Instructor, 1903. november 24.)
