„Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből a cselekedeteit, bölcsesség szelídségével.” (Jakab apostol levele 3,13) „Némelyeknek ugyanis bölcsesség beszéde adatik a Lélek által.” (Korinthusiakhoz írt I. levél 12,8)
Mennyi bűnt akadályozhatna meg a következetes magatartás! Hány bűnös térhetne az igazság útjára! Isten népe rendezett életével és istenfélő beszédével mutassa be az elfogadott nagy igazságok jellemformáló erejét.
Szembetűnő különbség van azok között, akik bölcsnek gondolják magukat és akiket Isten ajándékozott meg bölcsességgel: ők nem arra használják fel a képességeiket, hogy ártsanak másoknak. Szólhatunk szép szavakat, ha azonban az életünk mást mutat, nem jó cselekedeteket, „bölcsességünk” csak emberi. Az igazi bölcsesség telve van szelídséggel, irgalommal és szeretettel. A világi okosságot, amelyet az emberek bölcsességnek hívnak, Isten balgaságnak, bolondságnak nevezi. A gyülekezetben sokan csődbe jutottak lelkileg, mert megelégedtek ezzel a bölcsességgel. Elveszítették az alkalmat az ismeretszerzésre és a tudás helyes felhasználására, mivel nem értették meg, hogy Krisztus ereje szükséges a sikeres munkálkodáshoz Isten országáért, és ahhoz, hogy bölcsen kamatoztassuk a ránk bízott javakat. Nem látták el magukat mennyei „áruval”, azért készletük a kereskedés közben állandóan csökkent.
Nem elég az, hogy ismeretünk legyen, arra is szükség van, hogy helyesen használjuk fel. Isten azt kívánja tőlünk, hogy áldásos beszélgetést folytassunk, amely mentes minden nyerseségtől és hiábavalóságtól. Ne szóljunk haszontalan szavakat, se éles, parancsoló mondatokat, mert ezek viszályt idéznek elő. Használjunk olyan kifejezéseket, amelyek világosságot árasztanak, igaz ismeretet tartalmaznak, tájékoztatást adnak, helyreállítanak és építenek. Az igazi bölcsességgel bíró ember értelme megmutatkozik a beszédében: felüdíti mindazok lelkét, akik igyekeznek elvégezni a feladataikat, de bátorításra van szükségük. (40. levél, 1901)
A tiszta szívből gazdagon áradnak a bölcsesség kincsei. (Review and Herald, 1898. május 17.)
