„Aki jót cselekszik, az Istentől van.” (János apostol III. levele 11)
A fiatalok sokféle módon „kereskedhetnek” az Isten által rájuk bízott talentumokkal, hogy felépítsék Isten művét, és ne a saját önző kívánságaikat és elképzeléseiket igyekezzenek megvalósítani, hanem Istent dicsőítsék. A mennyei Felség, a dicsőség Királya végtelen áldozatot hozott, eljött a mi világunkba, hogy felemelje és megmentse az emberiséget. Azt olvassuk róla, hogy „széjjeljárt, jót tévén”.
Isten szőlőjében mindenki cselekedhet jót. A szenvedő embereknek mindenhol segítségre van szükségük. A fiatalok utat találhatnak a szívekhez azáltal, hogy kedves szavakat szólnak a megfelelő időben, szívességet téve azoknak, akiknek segítségre, esetleg fizikai munkára is szükségük van. Az ilyen munka senkit nem alacsonyít le, hanem Isten helyeslésének tudatát ébreszti fel a szívünkben. A fiatalok a rájuk bízott talentumokat így bölcsen használhatják fel. Képességeik és ismereteik növekednek azáltal, hogy a jó ügyek mellé állnak.
Legyünk akár fiatalok, akár idősebbek, kötelességünk, hogy mindig igyekezzünk jót cselekedni testi-lelki erőnk és értelmünk felhasználásával, amelyet Istentől kaptunk, hogy áldására szolgálhassunk másoknak. Tegyük a tanulók munkáját könnyebbé, tereljük el gondolataikat a lealacsonyító szórakozásokról, amelyek során gyakran szégyen és gyalázat éri őket. Isten azt szeretné, hogy lelkünk felemelkedjék, és igyekezzünk magasztosabb és nemesebb célokért dolgozni. (Notebook Leaflets, 30/2.)
Az igazi férfi kész feláldozni saját érdekeit mások javáért, és arra törekszik, hogy megelevenítse a megtört szíveket. (Review and Herald, 1880. január 8.)
A jó cselekvésére minden erőnket Istentől nyerjük. Az emberek bölcs és jó cselekedeteiért Istent illeti a dicsőség. (148. kézirat, 1902)
