„Légy példa a hívőknek a beszédben, magaviseletben, szeretetben, lélekben, hitben, tisztaságban.” (Timótheushoz írt I. levél 4,12)
A bennünket körülvevő légkör mindenképpen befolyásolja mindazokat, akikkel kapcsolatba kerülünk – akár tudunk erről, akár nem. Szavaink, cselekedeteink hatással vannak másokra, mint ahogy a ruházatunk, magatartásunk és az arckifejezésünk is. Minden ilyen lelki hatás meghozza gyümölcsét, egy láncszem az események hosszú láncában, amely nem tudjuk, meddig terjed. Ha jó példánk által segítünk másokat a helyes alapelvek megértésében és elfogadásában, akkor erőt közvetítünk számukra a jó cselekvésére. Ők ugyanígy befolyást gyakorolnak majd másokra, akik ismét hatással lesznek a körülöttük élőkre – és így tovább. Jó befolyásunk által így ezrek nyerhetnek áldást.
A tóba dobott kő hullámot vet, majd egy másikat és ismét másikat, s a hullámok növekednek, a kör szélesedik, míg végül eléri a partot. Így terjed az általunk árasztott befolyás is, amely tudtunkon vagy akaratunkon kívül hatással lesz másokra, és áldást vagy átkot eredményez.
Minél nagyobb a befolyásunk, annál több jót tudunk tenni. Ha Isten szolgái követik Krisztus példáját és Isten törvényét a mindennapi életükben, ha minden cselekedetük arról tesz bizonyságot, hogy Istent mindenekfelett szeretik, felebarátaikat pedig úgy, mint önmagukat, akkor a gyülekezet olyan erőt nyer, amely megmozgatja a világot. (Messages to Young People, 417–418. o.)
Ha a fiatalok magasztos példaképet választanak, ragaszkodnak a tisztasághoz és szilárd erkölcsi elveikhez, s mindezt kedvességgel és valódi keresztényi udvariassággal fűszerezik, akkor nemes jellemű felnőttekké válnak, s ez a tulajdonságuk mindenhová bemenetelt biztosít számukra. Hatalmas befolyást gyakorolnak az erény, a mértékletesség és az igazság mellett. Az ilyen jellemű emberek a legnagyobb értéket jelentik a társadalom számára. (Pacific Health Journal, 1890. június)
