„Isten így szólt: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” (Mózes I. könyve 1,26)
Isten teremtői művének koronája az ember volt, akit Isten a saját képmására alkotott, és azt akarta, hogy az Ő hasonmása legyen. Az ember igen drága Isten előtt, mivel saját képmására alkotta. (Review and Herald, 1895. június 18.)
Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, magas, szép és arányos volt. Több mint kétszer olyan magas volt, mint a most élő emberek. Arcvonásainak tökéletes szépsége Alkotóját dicsérte, arcszíne nem volt fehér vagy sápadt, hanem pirospozsgás és egészségtől ragyogó. Éva is nemes testtartású, tökéletesen arányos és nagyon szép volt. (The Story of Redemption – A megváltás története, 24.)
Az ember minden testi-lelki képessége és egészsége tökéletes volt a teremtéskor – Ádámot és Évát minden tekintetben tökéletesnek alkotta Isten. (The Gospel Herald, 1883. március)
Isten olyan nagy életerővel ajándékozta meg az embert, hogy ellenállhatott a gyarapodó betegségeknek, amelyeket romlott szokásai idéztek elő hatezer éven keresztül.
Ha Ádám a teremtésekor nem kapott volna hússzor annyi életerőt, mint amennyit most mondhatunk magunkénak, akkor kipusztult volna az emberiség a jelenlegi szokásai mellett, amelyekkel áthágja a természet törvényeit. (Bizonyságtételek, III. köt., 138. o.)
Az Isten képére alkotott első emberpár olyan adományokat nyert, amelyek méltók voltak magasztos rendeltetéséhez. Ádám és Éva alakja bájos, arányos, szabályos és szép volt, arcuk az egészség, öröm és reménység világosságában ragyogott, s külső megjelenésükben Teremtőjükhöz hasonlítottak. (Nevelés, 20. o.)
