„A hetedik napon Isten befejezte munkáját, amelyet alkotott, és megnyugodott minden munkájától, amelyet alkotott.” (Mózes I. könyve 2,2–3)
Isten fenntartotta a hetedik napot az ember számára és javára, s Teremtőnk dicsőségére. Isten azért adta a szombatnapot, mert az ember szükségletei megkívánják, hogy legyen egy nyugalomnapja, amikor megpihen a munkától és a gondoktól. Egészségünk és életünk veszélyben lenne, ha nem volna egy pihenőnapunk a hatnapi munkavégzés után. (Bizonyságtételek, I. köt., 532–533. o.)
Az Úr szombatját tegyük áldássá a magunk és gyermekeink számára! A szülők örömmel mutathatják meg gyermekeiknek a nyíló virágokat, rügyeket, a szép fákat és a füveket, s taníthatják, hogy mindezeket Isten teremtette. Hat napon át végezte teremtő munkáját, és a hetedik napon megnyugodott, s megszentelte, amit teremtett. Így a szülők összekapcsolhatják a gyermekeiknek adott tanításokat a természet csodáival, s amikor a gyermekek a természet szépségeit szemlélik, ezek is Teremtőjük felé fordítják figyelmüket. Gondolataik a természet Istenére irányulnak, és visszagondolnak a világ teremtésének idejére, amikor Teremtőnk a szombat napját alapította, s minden fiai ujjongtak örömükben. (3. kézirat, 1879)
Boldog az a család, amely szombaton a mezőn keresztül, a tópart mellett vagy ligeteken át sétálhat az istentisztelet helyére, amiképpen Jézus ment tanítványaival a zsinagógába. (Nevelés, 251. o.)
A szombat arra hív bennünket, hogy szemléljük Teremtőnk dicsőségét az Ő műveiben. Isten azért kívánja, hogy ezt tegyük, hogy jobban megértsük akaratát és tetteit. Jézus is összekapcsolta tanításait a természet jelenségeivel. Fontos, hogy a szent nyugalom napján minden más napnál nagyobb figyelemmel tanulmányozzuk azokat az üzeneteket, amelyeket Isten írt fel számunkra a természetben. Olvassuk figyelmesen Megváltónk példázatait, amelyeket a mezőkön, ligetekben, a szabad ég alatt, a virágos réteken mondott el. Ha közeledünk a természet szívéhez, Krisztus valóságossá teszi számunkra az Ő jelenlétét, s szívünkhöz szól békéje és szeretete által. (Counsels on Health, 165. o.)
