„Íme láttam, hogy jó és kellemes dolog enni-inni és jól élni az embernek minden munkájából, amellyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, amelyeket adott neki Isten.” (Prédikátor könyve 5,18)
A leghasznosabban töltjük el az időt, amelyet arra fordítunk, hogy megőrizzük testi-lelki egészségünket. Könnyen elveszíthetjük az egészséget, de nehezen szerezhetjük vissza. Nem engedhetjük meg, hogy csökkentsük vagy megnyomorítsuk testünket, agyunkat túlmunka miatt, visszaélve szervezetünk bármely részének teherbíró képességével. (The Health Reformer, 1877. április)
Sohasem nyerünk azzal, ha nagy erőfeszítéseket teszünk egy bizonyos feladat elvégzéséért, és akkor is folytatjuk a munkát, amikor józan értelmünk azt mondja, hogy pihenjünk. Aki nem hallgat a figyelmeztetésre, az kölcsönzött tőkéből él. Elhasználja azt az életerőt, amelyet a jövő feladataihoz kapott. Amikor szükség lenne az erőre, amelyet gondatlanul elpazarolt, annak hiánya miatt kudarcot vall. Eljön az ínség ideje, de fizikai erőforrásai kimerültek. Mindazoknak, akik megsértik a természet törvényeit, valamilyen mértékben meg kell szenvedniük ezért. (Counsels on Health, 99. o.)
Sok fáradozás és munka, amely miatt kimerülnek és idő előtt megöregednek az emberek, nem olyan teher, amelyet Isten helyezett rájuk – hanem önmaguk vették magukra, olyasmit cselekedve, amiről Isten Igéje kijelentette, hogy ne tegyék. (The Health Reformer, 1877. január)
Nem kötelességünk túlmunkával megterhelnünk magunkat. Időnként mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor erre van szükség, de ez kivétel legyen, ne szabály! Ha tiszteljük az Urat azáltal, hogy megtesszük a magunk részét, akkor Teremtőnk is megteszi az Ő részét, és megőrzi egészségünket. Ha mértékletesek vagyunk az evésben, ivásban, ruházkodásban, munkában és minden másban, akkor megtesszük önmagunkért azt, amit egyetlen orvos sem tehet meg. (Temperance, 179. o.)
Ne arra törekedjünk, hogy kétnapi munkát egy nap alatt végezzünk el! (Gospel Workers, 244. o.)
