„Mértékletességetek ismert legyen minden ember előtt.” (Filippiekhez írt levél 4,5)
A rendszeres étkezés nagyon fontos a test egészsége és a lélek derűje érdekében. (Counsels on Health, 178. o.)
A gyermekeket általában nem tanítják meg annak fontosságára, hogy mikor, hogyan és mit egyenek. Megengedik nekik, hogy szabadon hódoljanak ízlésüknek, és akár minden órában elfogyasszanak valamit. Megengedik nekik, hogy akkor egyenek gyümölcsöt, amikor csak meglátják, és süteményekkel, kenyérrel, vajjal, édességekkel szinte állandóan fogyasztják, ami ínyencekké és gyomorbetegekké teszi őket. Emésztőszerveik így állandóan dolgoznak, mint a malom, ezért elgyengülnek, és mivel az emésztőszervek elvonják az agytól az erőt, hogy segítse munkájában a gyomrot, így szellemi erőik is gyengülnek. A rendszertelen étkezés természetellenes, izgató hatása és életerőik kifárasztása ingerültté teszi őket, türelmetlenné, makaccsá válnak. Nehéz őket ráébreszteni a bűn szégyenteljes és súlyos voltára. (The Health Reformer, 1877. május)
Az étkezési idők között semmit ne együnk, se édességeket, se dióféléket, se gyümölcsöt, se más ételt. A rendszertelen evés tönkreteszi az emésztőszervek egészséges működési képességét, egészségünk és vidámságunk rovására. (…)
Egy másik veszedelmes szokás a közvetlenül a lefekvés előtti evés. Ilyenkor az alvást gyakran kellemetlen álmok zavarják meg, és aki elalvás előtt eszik, az felfrissülés nélkül ébrednek, s csak kevéssé ízlik neki a reggeli. Amikor lefekszünk pihenni, addigra gyomrunknak már be kellett fejeznie munkáját, hogy testünk többi szerveivel együtt élvezhesse a pihenést. (The Ministry of Healing, 384., 303–304. o.)
Isten minden figyelmeztetése és tilalma az ember egészségét és örök jólétét szolgálja. (The Signs of the Times, 1875. február 11.)
Ha Isten népe elszakad minden egészségromboló élvezettől, tisztábban megérti majd, hogy mi az igazi istenfélelem, és csodálatos változás meg végbe vallási tapasztalatában. (Review and Herald, 1902. május 27.)
