„Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök, azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem, testem is biztonságban lakozik.” (16. Zsoltár 8–9)
Húzódjunk olyan közel Istenhez, hogy helyeselhessük mindazt, ami jó, és gazdagon teremjük az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által, Isten dicsőségére és magasztalására (Filippi levél 1,11). Szívünket hangoljuk hálára és dicséretre. Ismerjük fel a kapott áldásokat, és emlékezzünk meg Teremtőnkről, aki ezt mondta: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.” (50. zsoltár 23)
Mindenkinek kötelessége, hogy ápolja a derűs lelkületet – ahelyett, hogy csak bánkódna és a gondjain töprengene. A bajokon rágódva sokan nyomorulttá teszik magukat, beteges képzelődésük által feláldozva egészségüket és boldogságukat is. Vannak olyan dolgok a környezetükben, amelyek nem kellemesek, és emiatti elégedetlenségüket állandóan mogorva arckifejezésük is kifejezi. Ezek a lehangoló érzések egészségi szempontból nagy kárt okoznak, mert gátolják az emésztési folyamatot, akadályozzák az egészséges táplálkozást. A szomorúság és az aggodalom egyetlen bajt sem tud orvosolni, s emellett nagy kárt okozhat – de a vidámság és reménység beragyogja mások ösvényét is, azért „élet azoknak, akik megtalálják, és egész testüknek egészség” (Példabeszédek könyve 4,22).
Jézus Krisztus azért jött, hogy visszaállítsa eredeti szépségébe a világot, amelyet a bűn tönkretett. Az új Földön nem lesz bűn és betegség, az emberi test visszanyeri teremtéskori, eredeti tökéletességét, és Urunk szeplőtelen képmását viseljük majd. A keresztényi jellem fejlődése erre a célra irányul, fokozatosan haladva a tökéletesség és ezen szépségek felé.
Ha szívünk átalakul elménk megújulása által, a Lélek kegyelmi ajándékai meglátszanak arcunkon, amely kifejezi a finomságot, gyengédséget, békét, jóakaratú segítőkészséget, és a tiszta, gyengéd szeretetet, amely a szívünkben uralkodik.
Adjunk hálát mindenért Istennek! (The Signs of the Times, 1885. február 2.)
