„Boldog nép az, amelynek Istene az Úr.” (144. zsoltár 15)
A boldogságot a helyes úton és a helyes módon érdemes keresnünk. Vannak, akik azt gondolják, hogy biztosan megtalálják a boldogságot, ha a bűnös élvezeteknek hódolnak, vagy engednek a megtévesztő csábításoknak. Vannak, akik elhanyagolják fizikai és erkölcsi kötelességeiket, azt gondolva, hogy így boldogságot találnak, azonban tönkreteszik testüket-lelküket. Mások természetellenes mohóságban keresik boldogságukat, és étvágyuk kielégítését fontosabbnak tartják az egészségüknél, sőt az életüknél is. Sokan elszenvedik, hogy az érzéki szenvedélyek láncra verjék őket, és feláldozzák fizikai, értelmi és erkölcsi erejüket a vágyaik kedvéért. Idő előtt sírba juttatják magukat, azért az ítéletkor az öngyilkosság vádja hangzik majd ellenük.
Kívánatos és valódi boldogság-e az, amely az engedetlenség útján, a fizikai és erkölcsi törvény áthágásának útján érhető el? Krisztus élete rámutat az igazi boldogság forrására, és megmutatja, hogyan érhetjük el. Ha valóban boldogok akarunk lenni, keressük a boldogságot a kötelesség őrhelyén. Fogadjuk el örömmel, és végezzük el hűségesen a ránk háruló munkát. Életünket és szívünket alakítsunk a tökéletes Példaképhez, Jézushoz! (Youth’s Instructor, 1872. április)
Isten iránti engedelmességünktől függ az életünk és a boldogságunk, egészségünk és örömünk – a mostani és az eljövendő életben is. (36. kézirat, 1900)
Hol találhatnánk biztosabb vezetőt az egyedül igaz Istennél? Hol van biztosabb út annál, amelyen az Örökkévaló vezet bennünket? Ha követjük Őt, nem járunk rossz, kacskaringós, bozótos úton. (48. levél, 1897)
