„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsd, mert ez az embernek fő kötelessége.” (Prédikátor könyve 12,15)
Salamon leírja boldogságkeresése történetét. Átadta magát a szellemi foglalkozásnak, megvalósította kereskedelmi vállalkozásainak terveit, kielégítette élvezetvágyát. Körülvette magát az udvari élet elbűvölő fényűzésével.
Elefántcsont trónjának lépcsői színaranyból készültek, oldalukon hat aranyoroszlánnal. Szemei előtt gondosan művelt, gyönyörű kertek terültek el, amelyeket oly csodálatosan szépre formáltak, hogy amennyire csak lehetséges, hasonlítsanak Éden kertjéhez. Sokféle értékes fát, bokrokat és virágokat hoztak más országokból, s gyönyörű tollazatú madarak röpködtek a fákon, betöltve a levegőt édes énekükkel. Salamon testőrei, kísérői pazar öltözetben, felékesítve várták, hogy teljesítsék minden kívánságát. Zajos mulatságokat, hangversenyeket, sportversenyeket és játékokat rendeztek a király szórakoztatására, nagy költséggel.
Mindez azonban nem tette boldoggá Izrael uralkodóját. A kicsapongás rávéste nyomát egykor szép arcára. Salamon siralmas változáson ment át. Homlokán a gond és boldogtalanság mély barázdái húzódtak, ajka kész volt a szemrehányás kifejezésére, ha a legcsekélyebb mértékben is eltértek kívánsága teljesítésétől.
Leromlott idegrendszere, elsorvadt teste magán viselte a természeti törvények áthágásának következményeit. Később azonban bevallotta, hogy eltékozolta életét, sikertelenül hajszolta a boldogságot. (The Health Reformer, 1878. június)
