„Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, amelyek a szőlőket pusztítják!” (Énekek éneke 2,15)
Életünk boldogsága sokféle módon összekapcsolódik a mindennapi kötelességek hűséges teljesítésével. (Nevelés, 216. o.)
A kicsinynek, jelentéktelennek tűnő tennivalók elhanyagolása mérgezi meg életünk boldogságát. Fel kell ismernünk, hogy a kicsiny szolgálatok, lényegtelennek látszó, apróbb munkák hűséges elvégzése tesz igazán boldoggá bennünket. Aki hű a kicsinyen, a sokon is hű az. Aki hűtlen vagy igazságtalan a kis dolgokban, az a nagyobbakban is az lesz. (Bizonyságtételek, II. köt., 700. o.)
Amíg nem tudod vidáman és boldogan vállalni a mindennapi kötelességeket, nem vagy alkalmas nagyobb és magasabb rendű szolgálatokra. A ránk váró szerény feladatokat el kell végeznünk, és érezhetjük, hogy szükséges és tiszteletre méltó munkával foglalkozunk, s küldetésünk által – bármily szerény is legyen – éppen olyan biztosan Isten munkáját végezzük, mint Gábriel, amikor az Úr a prófétákhoz küldte. (Bizonyságtételek, III. köt., 81. o.)
Az élet kis, hétköznapi foglalatosságai alakítják a lelkületünket és határozzák meg a jellemünket. Szavaiddal, hanghordozásoddal, mozdulatoddal, tekinteteddel is bemutathatod Krisztust. Aki elhanyagolja ezeket a kicsiny dolgokat, és mégis azzal áltatja magát, hogy csodálatos tetteket képes véghezvinni a Mesterért, abban a veszélyben forog, hogy teljes kudarcot vall, és semmit sem fog elvégezni. (16. levél, 1886)
A legszerényebb beosztásban, munkakörben is kiváló lehetőségeket és értéket találhatunk. A szeretetteljes hűséggel végzett hétköznapi munka is szép Isten szemében. (Nevelés, 114. o.)
A csekély figyelmességek, a szeretet és önfeláldozás kicsiny cselekedetei, amelyek oly csendesen, finoman áradnak ki életünkből, mint a jó illat a virágból, nem kis részét alkotják az élet áldásainak és boldogságának. (Gondolatok a hegyi beszédről, 123. o.)
