„És lesz az igazság műve békesség, s az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.” (Ésaiás könyve 32,17)
Az élettan igazi alapelveit megtaláljuk a Szentírásban. A legtöbb ember nem ismeri a saját értékét. Jellemének megtéretlen természete szerint cselekszik, mivel nem Jézusra néz, aki a hit fejedelme és bevégzője (Zsidókhoz írt levél 12,2). Aki Jézushoz jön és hisz őbenne, s Őt választja példaképének, felismeri e szavak jelentőségét: „Hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.” (János evangéliuma 1,12)
A valódi megtérés tapasztalata nyomán világosan felismerjük Isten iránti felelősségünket, hogy félelemmel és rettegéssel vigyük véghez üdvösségünket (Filippi levél 2,12), s teljesen meggyógyuljunk a bűn bélpoklosságából. Ez a tapasztalat arra indít, hogy alázattal és hittel bízzuk magunkat Istenre. (121. kézirat, 1902)
Valóban örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy Isten figyel ránk és hallja imáinkat. Van egy Barátunk, aki soha nem hagy cserben bennünket, akire rábízhatjuk lelkünk minden titkát – olyan kiváltság ez, amelyet szóval soha ki nem fejezhetünk. (Review and Herald, 1880. március 11.)
Azok a férfiak és nők, akik örvendeznek Krisztus-hitükben, nem aggódnak, nem nyugtalankodnak, nem lesznek elégedetlenek. A szívükben lakozó krisztusi békesség szilárdságot ad jellemüknek. (8. levél, 1888)
Ne engedd, hogy bármi is elrabolja lelki békességedet, nyugalmadat, és azt a bizonyosságot, hogy Isten elfogadott téged! Fogadj szívedbe minden ígéretet, mert azok mint a te tulajdonaid, ha teljesíted Isten kívánalmait. Ha alárendeled saját útjaidat, amelyek bölcseknek látszanak előtted, és elfogadod Krisztus útjait, akkor felismerted az Ő szeretetében való megnyugvás titkát. (130. levél, 1898)
Aki Krisztus szolgálatára szenteli magát, olyan békességet kap, amelyet a világ nem adhat, és el sem vehet. (Review and Herald, 1894. november 27.)
