„Ne félj, mert én megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy.” (Ésaiás könyve 43,1)
Próbáink gyakran szinte elviselhetetlennek látszanak – és Isten segítsége nélkül valóban azok. Ha nem támaszkodunk Teremtőnkre, összeroskadunk a felelősségek terhe alatt, amelyek csak szomorúságot és bánatot okoznak. De ha Krisztusban bízunk, akkor nem törnek össze bennünket a próbák. Ha minden sötétnek és megmagyarázhatatlannak látszik, bízzunk Isten szeretetében! Idézzük fel Krisztus hozzánk intézett szavait: „Amit én cselekszem, azt te most nem érted, de ezután majd megérted.” (János evangéliuma 13,7)
Ne gondolkozz úgy, mintha Jézus még József sírboltjában pihenne, és egy nagy kő zárná el a sírt. Hited próbájában mutasd meg, hogy tudod: van Megváltód, aki feltámadt, s a mennyben közbenjár érted és szeretteidért.
A Biblia szerint mi vagyunk felelősek a boldogságunkért. Jézusra tekintve hasznos és értelmes életet élhetünk. Szolgálatunk hasznossága a saját elhatározásainktól és tetteinktől függ. (33. levél, 1895)
Mindnyájan vágyódunk a boldogságra, azonban sokan nem találják meg, mert helytelenül keresik. A boldogságért a legkomolyabban kell küzdenünk, igazán törekedve az elnyerésére. Vágyakozásunkat társítsuk hittel, akkor a boldogság szinte észrevétlenül érkezik el hozzánk. Ha a kedvezőtlen körülmények ellenére is bizalommal tudunk pihenni Isten szeretetében, és békében nyugszunk Őbenne, akkor jelenlétének érzete benső, csendes örömet kelt bennünk. Ez a tapasztalat olyan hitet eredményez, amely képesít bennünket arra, hogy ne legyünk ingerlékenyek, ne aggódjunk, hanem bízzuk magunkat a végtelen Hatalomra. (57. levél, 1897)
