„Aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömmel!” (Római levél 12,8)
Isten arra hívott el bennünket, hogy örömmel és vidáman kövessük Őt, s őrizzük meg az önzetlenség lelkületét, hiszen az a legnagyobb öröm, ha a körülöttünk lévőket boldoggá tesszük.
A valódi vidámság – amely nem jelent könnyelműséget és világiasságot – egyike Isten kegyelmi ajándékainak. (Bizonyságtételek, IV. köt., 62. o.)
Ne engedd meg, hogy a mindennapi élet bonyodalmai és gondjai ingerültté tegyenek. Ha ezt megengeded magadnak, akkor mindig akad valami, ami bosszantani fog. Az élet olyan, amilyenné tesszük, és azt fogjuk találni, amit kerestünk. Ha szomorúságot és bajt keresünk, ha olyan lelkiállapotban vagyunk, hogy felnagyítjuk a kisebb nehézségeket, találunk belőlük eleget, hogy lekössék gondolatainkat, és ne tudjunk figyelni a lényegre. Ha azonban a dolgok világosabb oldalát nézzük, akkor mindig megtaláljuk, ami vidámmá és boldoggá tesz bennünket. Ha mosolyt adunk, visszakapjuk másoktól. Ha vidáman beszélünk, kellemes szavakat szólunk, ez saját magunkra és másokra is jó hatással lesz. (The Signs of the Times, 1885. február 12.)
Sátánnak az a terve, hogy az embereket egyik végletből a másikba űzze. Istenünk azt szeretné, hogy mint az Ő gyermekei, őrizzük meg a vidámság boldog lelkületét, hogy hirdessük annak dicséretét, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el bennünket (Péter apostol I. levele 2,9).
Ha lemegyünk egy pincébe, ahol sötétség vesz körül bennünket, akkor mondhatjuk, hogy „Nem látok, nem látok!” – de jöjjünk fel a napfényre, mert nem kell sötétségben lennünk! Jöjj fel oda, ahol Krisztus vár téged, akkor világosságod lesz! (János evangéliuma 3,20–21; Ap csel 26,18) (Australasian Union Conference Record, 1904. november 1.)
A valódi keresztények igyekeznek követni Krisztus példáját, mert kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Krisztushoz válunk hasonlóvá. A Jézusért igaz szívből végzett, hűséges szolgálat verőfényes vallást teremt. Krisztusban világosság, békesség és öröm vár ránk mindörökké. (I. kézirat, 1867)
