„Az Úr Isten bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel, felserkent minden reggel, felserkenti fülemet, hogy hallgassak, mint a tanítványok.” (Ésaiás könyve 50,4)
Ha Krisztus bennünk lakik, keresztények leszünk otthon és másutt egyaránt. A keresztény kedvesen szól rokonaihoz és mindenki máshoz is. Kedves, udvarias, szeretetteljes, együtt érző lesz, és így ráneveli magát arra, hogy majd a mennyei otthonban lakozhasson. A királyi család tagja, így azoknak az országát képviseli, akik a menny felé haladnak. Szelíden beszél gyermekeihez, mert tudja, hogy ők is Isten örökösei, a mennyei királyi udvar tagjai. Isten gyermekei között nem a nyerseség, ridegség lelkülete uralkodik.
Sokan büszkék arra, hogy szókimondók, durvák és nyersek, amit helytelenül nyíltságnak és őszinteségnek neveznek, azonban ez a legrosszabb önámítás. (Review and Herald, 1884. április 29.)
Krisztus mindig nyugodt és méltóságteljes volt, és akik együtt munkálkodnak Ővele, munkájukhoz felhasználják a kegyelem olaját. Szavaik és cselekedeteik megnyugtató hatást gyakorolnak. (Review and Herald, 1899. július 11.)
Rá kell nevelnünk magunkat a könyörületességre, szelídségre, gyengédségre, a teljes megbocsátásra, szánalomra és részvétre. Miközben félreteszünk minden hiábavalóságot, balga beszédet, tréfát és viccet, ne legyünk hidegek, részvétlenek és társaságkerülők! Isten Lelkének munkájára van szükséged, amíg olyan leszel, mint Isten kertjének egy illatos virága. Addig beszélj a világosságról, Jézusról, az igazság Napjáról, amíg átváltozol dicsőségről dicsőségre (Korinthusiaknak írt II. levél 3,18), megújul a jellemed, és erőről erőre jutva mindig jobban visszatükrözöd Krisztus dicső képmását. (Review and Herald, 1892. szeptember 20.)
Krisztus mindig készségesen ad az Ő gazdagságából. Össze kell gyűjtenünk a Tőle származó értékeket, hogy amikor beszélünk, a szavaink ékesek legyenek. (Bizonyságtételek, VI. köt., 174. o.)
