„Az apák szívét a gyermekekhez fordítja, a gyermekek szívét pedig az apákhoz.” (Malakiás könyve 4,6)
Amint az apa hazatér mindennapi munkájából, ne vigye be gondjait az otthonába! Érezze át, hogy otthona és családi köre szent: ne rontsa ezt le munkahelyi problémáival. Amikor el kell távoznia otthonról, nem hagyja maga mögött Megváltóját és hitvallását: Jézus a társa, a munkába is elkíséri. Otthona édes befolyása, felesége áldása és gyermekei szeretete megkönnyíti terheit, s szívében békével, vidám és bátorító szavakkal tér vissza családtagjaihoz, akik örömmel várják érkezését. (Review and Herald, 1899. augusztus 8.)
Az apa tartsa kellemes változatosságnak a gyermekeivel töltött időt. Kiviheti őket a kertbe, megmutathatja nekik a fakadó rügyeket, a nyíló virágok változatos színeit. Elmondhatja nekik, hogy ha Isten így gondoskodik a fákról és virágokról, még sokkal inkább gondoskodik a saját képmására alkotott teremtményeiről. Az apa már kiskorukban megértetheti fiaival és lányaival Isten akaratát: Teremtőjük az szeretné, hogy gyermekei szépek legyenek, de ne mesterséges díszítgetés által, hanem a jellem szépsége, a kedvesség és szeretet legyen az ékességük, amely szívüket örömmel és boldogsággal tölti be. (The Signs of the Times, 1877. december 6.)
Ha a könnyelmű és élvhajhász fiataloknak segítünk elgondolkodni a valóságról és az igazságról, akkor szívük áhítattal és imádattal telik meg a természet Istene iránt. (Youth’s Instructor, 1897. május 6.)
Ha gyermekeidet Jézushoz akarod vonzani, ne lépj be otthonodba indulatos szavakkal és összeráncolt homlokkal! Ha munkádból fáradtan, kimerülten érsz haza, könyörögj Istenhez kegyelemért, az Ő békességes Lelkéért, hogy szívedet gyengédség töltse be, s ajkaid a kedvesség és vigasz szavait szólják családtagjaidhoz. Kösd szívedhez gyermekeidet! Ajánld nekik vallásodat a kedvességed által! (The Signs of the Times, 1892. február 22.)
