„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, és az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért.” (23. zsoltár 2–3)
Fogjon össze több család, s fizikailag és szellemileg megerőltető munkájukat letéve kiránduljanak a természetbe, egy szép tó partjához, vagy egy kedves ligetbe, ahol a gyönyörű természet veszi körül őket. Vigyenek magukkal egyszerű, egészséges ételeket, és terítsenek meg egy fa árnyékában vagy az égbolt alatt. A mozgás és a természet szépsége, a derűs környezet jót tesz az étvágyuknak, s olyan örömteli étkezésben lesz részük, amelyet a király is megirigyelhet.
Ezeken a kirándulásokon a szülők és gyermekeik ne foglalkozzanak a munkával és a gondokkal. A szülők legyenek gyermekek a gyermekeik mellett, és amennyire csak lehetséges, tegyenek mindent kellemessé számukra. Szánják pihenésre az egész napot! A mozgás a szabad levegőn nagyon hasznos azoknak, akik benti, ülő foglalkozást folytatnak. Érezzék kötelességüknek, hogy időről időre megtegyék ezt önmagukért és a családjukért, mert a természet szemlélése és a mozgás által semmit sem veszíthetnek, csak nyernek. Új élettel és bátorsággal térhetnek vissza munkájukhoz, lelkesebben dolgozhatnak, és ellenállóbbak lesznek a betegségekkel szemben.
Az irodákban dolgozók napról napra zárt helyiségekben végzik munkájukat, miközben szellemi erőik állandó megfeszítése biztosan aláássa egészségüket és csökkenti életerejüket – ezért gyakran van szükségük levegőváltozásra.
Rendszeresen szánjanak egy-egy napot kirándulásra, felüdülésre családtagjaikkal, akik sokszor nélkülözni kénytelenek a társaságukat. (Bizonyságtételek, I. köt., 514–515. o.)
