„Óh, hogy elhullottak a hősök a harcban! Halmaidon esett el Jonathán. Sajnállak, testvérem, Jonathán, kedves voltál nekem nagyon, hozzám való szereteted csodálatosabb volt az asszonyok szerelménél.” (Sámuel I. könyve 1,25–26)
Jonathán és Dávid barátságát Isten gondviselése alakította, hogy megőrizze Izráel jövendő uralkodójának életét. (…)
Ebben az időben, amikor oly kevés világosság áradt Dávid útjára, örült, hogy bujdosása közben Jonathán váratlanul meglátogatta. A két jó barát drága perceket töltött együtt. Elmondták egymásnak a tapasztalataikat, és Jonathán ezekkel a szavakkal erősítette Dávid szívét: „Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem talál rád, és te király leszel Izráel felett, s én a legközelebbi leszek utánad, és ezt Saul, az én atyám is tudja.” Arról is beszéltek, hogy Isten milyen csodálatosan bánik Dáviddal, s így az üldözött felbátorodott. Ezután szövetséget kötöttek egymással az Úr előtt. Dávid az erdőben maradt, Jonathán pedig visszatért otthonába.
Jonathán látogatása után Dávid dicsérő énekkel bátorította lelkét, hárfával kísérve énekét. (Pátriárkák és próféták, 649., 660. o.)
Jonathán az uralkodó örököse volt, de tudta, hogy az isteni határozat félreállította őt. Vetélytársának mégis leghűbb barátja volt, s a veszély idején élete kockáztatásával védte meg Dávidot. Atyja mellett is állhatatosan kitartott hanyatló erejének sötét napjaiban, és végül mellette esett el a harcban. Jonathán nevét nagyra becsülik a mennyben, a földön pedig az önzetlen szeretet valóságának és erejének példájaként áll előttünk. (Nevelés, 157. o.)
Amikor kapcsolatban vagyunk Krisztussal, embertársainkkal is összekapcsol bennünket a szeretet aranylánca. (Krisztus példázatai, 384–385. o.)
