„Te tanítasz engem az élet ösvényére. Teljes öröm van Tenálad, a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (16. zsoltár 11)
Nemcsak lehetőség számunkra, hanem kötelességünk, hogy igyekezzünk lelkileg és fizikailag is felfrissülni, megújulni, tiszta és mértékletes kikapcsolódás által, hiszen csak így tudjuk testi és szellemi erőinket Isten szolgálatába állítani. Kikapcsolódásunk ne értelmetlen mulatozás legyen, amely az esztelenségig fokozódik. Létezik olyan módja a pihenésnek és a kikapcsolódásnak, amely áldásunkra szolgál, és felüdíti azokat is, akikkel találkozunk. Így válunk képessé arra, hogy jobban végezzük a feladatainkat, amelyek ránk mint keresztényekre hárulnak. Jézus Krisztus vallása megvidámít és felemel. Felette áll a balga viccelődésnek, a hiábavaló és léha fecsegésnek. De a józan és jókedvű pihenés és kikapcsolódás közben új bátorságot és erőt meríthetünk az isteni erőforrásból, hogy elérhessük a tisztaságot, igazi jóságot és szentséget. (Review and Herald, 1871. július 5.)
Vannak olyan keresztények, akik állandóan bánkódnak és sóhajtoznak az általuk feltételezett rossz miatt. Szeretet nem él a szívükben, homlokukat mindig szigorúan összehúzzák, bosszantja őket a fiatalok ártatlan nevetése. Minden pihenést és kikapcsolódást bűnnek tekintenek, s úgy vélik, hogy állandóan komornak és szigorúan komolynak kell lenniük. Mindezzel azt sugallják mások felé, hogy a vallás egy zsarnok, amely vasvesszővel akarja kormányozni az embereket. Ez az egyik véglet. Más keresztények viszont azt gondolják, folyton új szórakozásokat kell kitalálniuk, hogy vidámak legyenek. Megszokják az izgalmakat, ezek nélkül kellemetlenül érzik magukat – ez a másik véglet. Azonban a valódi kereszténység alapelveinek megismerése és befogadása mindenki előtt megnyitja az igazi boldogság forrását. (Bizonyságtételek, I. köt., 565. o.)
