„Senki sem él közülünk önmagának.” (Római levél 14,7)
Sajnos sok fiatal viselkedik úgy, mintha a próbaidő, a kegyelem ideje valamiféle világi ünnepnap lenne, és csupán azért élnének, hogy az állandó izgalmak forgatagában szórakozzanak. Sátán mindent megtesz, amivel rábírhatja őket, hogy a világi élvezetekben keressék boldogságukat, és igyekezzenek igazolni, hogy az efféle szórakozások nem károsak, sőt szükség van rájuk. (Bizonyságtételek, I. köt., 501. o.)
Az izgalmak és különféle szórakozások utáni vágy tőr Isten népe számára – és különösen veszélyes a fiatalokra nézve. Sátán állandóan igyekszik elvonni gondolatainkat a jövőre való előkészület ünnepélyes munkájától. A világi kedvtelések bőséges kínálata által lázban tartja az embereket, s rábírja a vigyázatlanokat, hogy belemerüljenek a különféle kockázatos élvezetekbe. Az előadások és szórakozások vég nélküli változatainak mind az a célja, hogy a világ szeretetére vezessenek – azonban a világgal való egyesülés meggyengíti a hitet. (Counsel and Practice on Tithe, 325. o.)
A világi élvezetek szinte megőrjítik az embereket, s a pillanatnyi élvezetért sokan feláldozzák a menny barátságát, az általa nyújtott békével, szeretettel és örömmel együtt. (Review and Herald, 1884. január 29.)
A keresztények számára a valódi boldogság sok forrása áll rendelkezésre, és tévedhetetlen pontossággal meg tudják mondani, milyen az a kikapcsolódás, amely igazi felüdülést nyújt. Az ártatlan kikapcsolódással és pihenéssel nem tékozolják el fizikai és szellemi erejüket, és nem alacsonyítják le lelküket. A menny támogatását élvező kikapcsolódásban részt vehetünk, mert nem okoz csalódást, és nem jár szomorú következményekkel, nem rombolja le az önbecsülést, és nem tesz használhatatlanná. Csak akkor leszünk tökéletes biztonságban, ha kikapcsolódásunk helyszínére magunkkal vihetjük Jézust, és megőrizhetjük az imádkozás lelkületét. (Review and Herald, 1884. augusztus 19.)
